Ki hajlamos arra, hogy összeálljon egy nárcisztikus személyiséggel?

A nárcisztikus emberek remekül álcázzák igazi lényüket, ezért könnyen lépre csalnak bárkit. De azért ez nem teljesen igaz. Vannak nárcizmusbiztos személyiségek, akik soha nem maradnának egy olyan kapcsolatban, amelyben leszívják az energiájukat. Mégis sokkal érdekesebb, hogy miért van az, hogy egyesek vonzódnak a nárcisztikusokhoz, és képesek többször egymás után ilyen kapcsolatba belemenni. Milyen típusú lélek kell ehhez, hogy valakit vonzzanak az energiavámpírok, és ő is vonzza őket?

Talán a legfontosabb, ha hiányoznak a személyiség jól kijelölt határai. Hogy lehetséges ez? Ez, mint annyi minden, a szülő-gyerek kapcsolatból ered. ha a szülő vagy abúzussal, vagy túlóvással nem engedi leválni a gyereket kicsi korban, felnőtt korra sem alakul ki a megfelelő védelmi rendszer. Bárki áthatolhat ezen a gyenge határrendszeren, és van, aki rossz szándékkal teszi. 

Második legfontosabb a szeretetéhség. természetesen mindenki vágyik szeretetre, de bizonyos személyiségeknek kielégíthetetlen a szeretetvágya, és ők úgy érzik, hogy csak az a nagyfokú, a nárcisztikus által a kapcsolat elején felmutatott szeretetmennyiség elégítheti ki őket. A normális társ normális szeretet és figyelemadagja kevés nekik. Ennek később megvan a böjtje, mert ekkora rajongást, figyelmet nem lehet fenntartani, a nárcisztikus nem is akarja, de ha akarná sem tudná. 

Harmadik: ez a személyiség állandóan kívülről várja a megerősítést. önértékelése nagyon alacsony, vagy nagyon hullámzó. A világ tetején, majd a világ alján érzi magát, de mindig külső hatásoktól vezérelve, és szeretné ezt a szabályozó gombot a párkapcsolatában megtalálni. Erre nagyon rá tud ülni az abúzív nárcisztikus: néha nyom egy kis jutifalatot, de általában az önértékelés további lerombolásásn dolgozik, hogy mindent elérjen a másik személynél, amit akar. Elvehessen bármit, amije van a másiknak.

Negyedik: érzelmileg elfojtott. Ez is gyerekkorból ered. Ha valakinek azt tanítják, hogy a vele ellenséges embereket nem szabad gyűlölni, megkérdőjelezni, akkor internalizálja a negatív hatásokat. Így elfogadja, hogy mindenért ő a hibás, és felnőttkorban is megmarad a bűnbak szerepben. Ez azért is érdekes, mert egy családban mindig megvan a bűnbak, és aki annak lett nevelve, később is az marad, ha nem dolgozik rajta.

Ötödik: szeret adni. Vannak adakozó és elvevő típusok. Illetve egyes kapcsolatokban valaki felveszi valamelyik szerepet (előfordulhat, hogy egy elvevő egy másik kapcsolatban adakozó lesz).

Hatodik: függő típus, retteg egyedül maradni saját magával. A függő típus kialakulásában mindig egy manipulatív szülő áll a háttérben. Nárcisztikus, borderline, személyiségzavaros szülő, aki túlzott terhet rak a gyerekre az első öt évében. 

Túlzott bizalom, naivitás, kontrolligény, magányosság, önfeláldozás, idealizmus, unalom. Mindezek belelökhetnek egy nárcisztikus karjaiba.

Közben a nárcisztikus párja is tud bőven bosszúálló, önsajnáló, rosszakaró lenni, csak magáért képtelen kiállni.

Mindez persze csak az agresszív nárcisztikusokkal való kapcsolatot keresőkre igaz. A sima, nem rosszidulatú nárcisztikusok remekül tudnak például egymással kapcsolatba lépni. Lásd Sarko és Bruni, Liz Hurley és Shane Warne, stb. Ezek nem túl stabil kapcsolatok, mert azon alapulnak, hogy ki mit tud elvenni a másiktól, és amint borul az egyensúly, szétesik az egész, de akár évekig is mehet ez az egymást figyelgetés.

A nárcisztikus férfi

Azért Picasso fotóját mellékeltem a poszthoz, mert ő volt az egyik legjobban dokumentált ismert nárcisztikus személyiségzavaros férfi (http://chezdubarry.blog.hu/2012/04/10/title_1654764). Viselkedése tökéletesen mutatja a típusra jellemző jegyeket. De ne gondoljuk, hogy minden nárcisztikus egy Picasso. Legtöbbjük pitiáner lelki parazita, aki a maga kis szemétdombján tesz földdel egyenlővé mindent, és nem születnek remekművek ennek nyomán.

Ha elfogadjuk, hogy léteznek személyiségzavarok, azokon belül pedig nárcizmus, akkor tudunk erről a továbbiakban gondolkodni. Minden általánosítás sántít, hajlamos az ember túlzottan kategóriákban gondolkozni, de a nárcizmus felismerése valóban fontos lehet akár a mindennapi életben is. A nárcisztikus nőkről már írtam egy posztot,  ők vannak kevesebben (http://chezdubarry.blog.hu/2012/03/21/a_narcisztikus_no). A valóban diagnosztizált nárcisztikusok 75 százaléka férfi. Azért lehet őket diagnosztizálni, mert bizonyos krízishelyzetekben a máskor nagyon is felfuvalkodott nárcisztikusok is terápiába mennek, igaz, ez nem változtatja meg őket.

Nem kell démonizálni a nárcizmust, nagyon sok tüneményes nárcisztikus van. Sármos, tehetséges, tevékeny és szórakoztató, igaz, egy-vagy több ember életét ők is pokollá teszik, de mások számára kész élmény velük lenni. Aztán vannak olyanok is, akik egész embercsoportokat visznek a pusztulásba (szektavezetők, diktátorok), de ehhez jó adag paranoia is kell a személyiségbe, ami nem mindenkinél van meg hál' istennek, mert annyi diktátor nem is férne el egymás mellett, ahány nárcisztikus személyiségzavaros szaladgál. Mikor nagyon kártékony egy nárcisztikus? Ha valamelyik szülője, partnere, gyereke vagy közvetlen munkatársa az embernek. A legrosszabbul az jár, akinek a szülője, mert belecsöppen egy olyan helyzetbe gyerekként, amiből nincs kiút. Akit nárcisztikus szülő nevel, nem fog épen kijönni ebből, ez sajnos borítékolható, egész életében nárcisztikusokkal fog kapcsolatokat kialakítani vagy maga is az lesz.

A szakemberek szerint egy nárcisztikussal egy dolgot lehet tenni, messziről elkerülni. A nárcisztikusok ugyanis leszívják az energiádat, elvesznek tőled mindent, amit tudnak, semmit nem kapsz cserébe, csak egy kimerült roncs marad belőled. Az más kérdés, hogy ebben a játékban te magad milyen részt vállalsz, ez most nem témája ennek a posztnak, mert tény, hogy hülye, aki hagyja, de ez sem ilyen egyszerű.

Mik a nárcisztikus jegyek? Legfontosabb: 1. Grandiózus célok, fantáziák. Egy Picasso, Einstein elérte ezeket, más nárcisztikusok nem. Valamiben nagyon nagyot akarnak letenni az asztalra. 2. Mágikus gondolkodás: amikor felszívják magukat, úgy érzik bármit el tudnak érni, ők a legnagyobbak, valójában istenek. Sok esetben ez elég is ahhoz, hogy magasra repüljenek az életben, más esetben csak arra elég, hogy egy bűzös kocsmában minden nap szétverjék a berendezést, amíg kupán nem vágják őket. ha a másikus gondolkodásuk csődöt mond, mély depresszióba tudnak esni. 3. Az empátia teljes hiánya. A nárcisztikus nem szeret senkit, csak saját magát. A rossz az, hogy viszont rendkívül jól tud utánozni embereket, ezért a legérzelmesebb figurának tudja kiadni magát.  4. Drámafüggés: nem szereti a csendet, a gondolkozást, a befelé figyelést, ezért mindig valami akció kell, felfúj problémákat, keresi a bajt, hisztériázik. 5. Kontrollfüggés: mindent minden pillanatban kontroll alatt akar tartani. Ezzel megőrjít mindenkit maga körül, és ez sokszor kontraproduktív, mert teljesen kikerül a kontroll a kezei közül. Azért abban elég ügyes, hogy fokozatosan kerít be másokat, és olyan helyzetekben kontrollál, amiben nincs kiút. 6. Végtelen önzés. Az empátia hiányából fakad, hogy senkinek semmilyen igényét nem hajlandó figyelembe venni, sőt az ilyenfajta igényeket fenyegetésnek veszi, neki viszont minden jár a másiktól, csak azért mert ő van, kész. 7. Projekció: arra használja a körülötte élőket, hogy a saját egóját töltse. Mondjuk addig csepüli a partnerét vagy gyerekét, amíg az egyre ziláltabb állapotba kerül, ettől ő erősnek és vitálisnak érzi magát. nem törődik vele, hogy akár a saját gyerekét teszi tönkre ezzel. Képtelen magát kihúzni a szarból, ezért mindig kell köré valaki, aki a projekció tárgya lehet. A legtöbb nárcisztikus nem tud egyedül lenni, megbolondul a magánytól. 8. Igény a folyamatos elismerésre. Ez jöhet nagyobb körből vagy szűk családból. Általában nem kapja meg, ez is komoly feszültségforrás. 9. Nagyképűség, felfuvalkodottság, amit el tud rejteni bizonyos helyzetekben. 9. Kíméletlenség: semmi nem tántorítja el céljai elérésétől. 

A nárcisztikus működési módja a következő: felvesz egy nagyon magabiztos, vonzó álarcot, emögé rejti szándékait. Alapvetése az, hogy ő tökéletes, és ő mindent megérdemel az élettől, a másiktól, és minden eszközt bevet, hogy ezt meg is kapja. Eszközei közt szerepel a passzív és aktív agresszió, a tükrözés, hízelgés és ajnározás, a bűntudat és félelem keltés és a másik tehetetlenné tétele. Nem tudatos viselkedés ez részükről. Igazából olyanok, mint a hitgyülisek, nem is tudod, honnan szedik ezt a tudományt, mert úgy ömlik belőlük a manipulációs maszlag, mint ahogy más a levegőt veszi. Tulajdonképpen nem is lenne nagy baj, ha csak ennyi lenne: meg akar kapni valamit, azt elveszi, ez így oké, ha ettől nyugalom lenne. de egy nárcisztikus mellett sosincs béke, mert drámafüggők, ha unatkoznak, üvöltenek, ha bajuk van magukkal, projektálnak, márpedig folyton bajuk van magukkal, mert ritkán érik el nagyszabású céljaikat. Ha akarnak valamit, és te is úgy döntesz, hogy a béke kedvéért te is akarod azt, a következő percben már az ellenkezőjét akarják. A teljes összezavarás a cél, és a másik teljes legyűrése. Mintha a másiktól szednék el azt az életenergiát, amire a saját működésükhöz szükségük van. És amikor elszedték, eldobják a másikat, és állnak is tovább. 

Mindig igazuk van, és mindennek mindig úgy kell lenni, ahogy ők akarják. Ezt persze csak azzal, hogy ők akarják még nem tudnák elintézni, ehhez felnövesztenek magukban egy vonzónak látszó személyiséget, amivel becserkészik, akit akarnak.  Ezen kívül rendkívül jó emberismerők, ha valakire rászállnak annak minden gyengeségét, apró hibáját jól megfigyelik, hogy a későbbiekben terrorizálni tudják. Nézzünk egy kapcsolatot egy nárcisztikus férfival: először minden csodálatos, nagyon figyelmes, szenvedélyes, "az igazi", egyszerűen élettel tölti meg azt, akivel kapcsolatot kezd. tele van lendülettel, energiával, szeretettel. Még csak nem is hazudik, a kapcsolat elején a nárcisztikus is azt gondolja, hogy megtalálta a földi paradicsomot a másikkal. Viszonylag rövid időn belül viszont megváltoztatja a viselkedését. Elkezdi leszólni a másikat, okolni (passzív agresszió), játékokba kezd: kicsit megvonja a szeretetet, magába vonul, megsértődik, de aztán egy időre újra a régi, vagy aktív módon agresszív viselkedést mutat (kiabál, esetleg később verekszik). Kiprovokálja, hogy a másik megpróbáljon "beszélni vele", meghallgatja az érveit, de mindent manipulatív módon kiforgat, tökéletesen semmibe veszi a másik igényeit, de minden ilyen vitát, beszélgetést rendkívüli módon élvez. Ha nem mennek a manipulatív játékok, odébáll. A nárcisztikus csak rövid ideig, célzottan hajlandó adni valamit, és csak akkor, amikor ő jónak látja, vagy szükség van erre, hogy megtartsa a szétesőben lévő kapcsolatot. A nárcisztikus lenézi azt, akivel együtt van, gyűlöli az érzelmeket, a szextől fél. Van olyan nárcisztikus, aki rengeteget szexel, de az tárgyiasítja a partnerrét, ezzel távolítja el magától az intimitást. 

Egyetlen dolog miatt érdemes a nárcizmuson elgondolkozni, mert ilyen típusú emberrel, szülővel, férjjel, sőt gyerekkel nem lehet normális kapcsolatot kialakítani, és nem érdemes a mindig kettőn áll a vásár csapdájába beleesve megpróbálni javítani a dolgon, mert csak felőrlődés lesz belőle. vagy ki kell szállni a kapcsolatból, vagy elfogadni, hogy ez ilyen, és élni boldogan. Mert senki nem érdemel meg olyan fokú tönkremenést, amely a nárcisztikust érzelmekkel szerető egyénre vár. Még egy Picasso sem. 

Tulajdonképpen az egészet egyetlen dolog teszi tragikussá, hogy nem is tehetnek az egészről. Örökölték, eltanulták, belelökődtek, ki tudja, de még jóízűen haragudni sem lehet rájuk, mert azt sem tudják, mit csinálnak.