Miért hiszi a férfi, hogy bármit megtehet egy nővel? Mert a nő hagyja. Mert azt mondja, ő szerelmes, és ez mindent képes felülírni.
Nincs többé Én. Abban a pillanatban megszűnt létezni, amikor először hívtam fel telefonon több hónapos csetelés után. Nem voltam már gyerek, (azt gondoltam) tudtam, milyen szeretni, csalódni, megcsalva lenni, szenvedni, irtó boldognak lenni és borzasztó mélységeket megélni.
De ő más volt, mint a többi. Ő a legszebb szavakat írta és mondta nekem de legfőképpen kitartó volt. Hosszú, átbeszélgetett éjszakákon át próbáltuk együtt megváltani a világot - amikből aztán felejthetetlen hajnalok lettek...
Ismered azt az érzést, amikor nem akarsz aludni, mert jobb a valóság, mint az álom? Én igen. Én mellette ezt éreztem. Gyűlöltem a nappalokat, amikor nem voltunk együtt, utáltam mindenkit, aki vele lehetett, amikor én nem. És te jó ég! Számomra minden körülötte forgott!
Tudtam, hogy nincs örökké tartó rózsaszín felhő, de ő úgy robbant az életembe, mint egy második világháborús bomba, és én pedig megdöbbenve álltam, hogy MI VAN? Mert én ilyet még soha nem éreztem - pedig azt hittem, már mindent tudok a szerelemről.
Hát, kurva nagyot tévedtem...Ő volt az, aki egy olyan sebet hagyott bennem, ami soha nem fog begyógyulni. Nem amiatt, ami velünk történt, hanem amiatt, amit velem tett. Elvette legbelsőbb valómat, önmagamat, és én bolond, szerelmes lány még élveztem is.Majdnem mindent feladtam érte. Messze kerültem a barátaimtól, a családomtól mert minden lehetságes pillanatot vele akartam tölteni, pedig ő egyiket sem tudta pótolni. És elfeledkeztem arról, hogy mik az álmaim. Mert egy olyan jövőképet teremtett nekem, amire eddig nem is vágytam, de vele mégis az időtlen boldogságot ígérteAzt mondta, csodás feleség lennék - és én sütit sütöttem neki, pedig gyűlölök! Takarítottam nála. Bevásároltam, nem kértem érte pénzt hisz semmije sem volt. Persze mindezt óvatosan tette, szépen, finoman, kedvesen, én pedig csak neki akartam megfelelni, hogy csak én kelljek. Észrevétlenül lelki terrorban tartott csupán annyival, hogy elhitette velem, hogy nélküle nem érek semmit.
Az az igazság, hogy mi, nők a világ legbutább lényei vagyunk. Mert jön valami eszeveszett szívkattanás, és bumm, megszüntetünk mindent, ami eddig fontos volt. Mi, nők elhisszük, hogy egy férfi úgy képes szeretni, mint mi. Pedig nem, nem tud. Tud nagyon, minden erejével, de teljesen máshogy. Más a fontossági sorrend, mások az értékek, ami nem baj, egészen addig, amíg mi is képesek vagyunk a józan ész keretein belül gondolkozni. Aggyal is, nem csak szívvel.
Hosszú időbe telt, amíg erre rájöttem, és szépen lassan elkezdett felnyílni a szemem. Rájöttem, hogy ő mindent elvett tőlem, a keletkező űrt pedig kitöltötte saját magával, és így megalkotta önnön tükörképet - akit esténként átölelhet. Akkor már tudtam, hogy mi sosem leszünk MI, mert neki csak az számít, hogy legyen otthon mindig valaki, mint egy szobanövény.
Az utolsó csepp a pohárban mégis az volt, amikor azt mondta:
"Ha igazán szeretnél, akkor mindent megbocsátanál."Amikor már több mint egy éve más nővel élt (mert én nem voltam hajlandó oda költözni hozzá, feladni a munkámat és eladni a házamat - érte). Én akkor pedig lefagyva álltam a nappali közepén, és rájöttem, hogy mennyire hülyének néz. Akkor és ott eldöntöttem, hogy ezt nem csinálom tovább. Szerettem, bassza meg, rohadtul szerettem, de abban biztos voltam, hogy ő egy olyan férfi, aki mellé egy báb kell, akitől férfinek érezheti magát. Akiből táplálkozik, akit a saját képére formálhat.Az istent játszó férfi, aki azt hiszi: a nő érte van, és nem mellette. De aki igazán szeret téged, az felemel. Előrevisz, és mindenben támogat. Aki visszahúz, az csak önmagát szereti. Ezt kell felismerni! Szerelem ide, szerelem oda, semmit nem ér, ha elfelejted, hogy ki is vagy, és hova tartasz.
