30 JEL, MISZERINT LELKI ERŐSZAK ÁLDOZATA VAGY

Hogyan jöhetsz rá, hogy lelki erőszak, zsarolás áldozatává váltál? Hogyan ismerheted fel, hogy a pároddal való kapcsolatod nem a tiszta szerelemről, tiszteletről szól, hanem az érzelmeid kihasználásáról, irányításáról?

Függetlenül attól, hogy nőről, vagy férfiról van-e szó, ki kell lépni egy ilyen kapcsolatból, megoldást kell találni, mert különben komoly lelki betegségekkel számolhatunk, olyanokkal mint a depresszió, a szorongás, az állandó feszült idegállapot, a félelem. Az alábbi 30 mondatot tartalmazó lista segíthet abban, hogy időben felismerjük, azonosítsuk ha ilyen érzelmi erőszaknak vagyunk az elszenvedői.

Íme!

Akik okozzák a szenvedést, gyötrődést:

1. Megaláznak, kigúnyolnak, kinevetnek akár más emberek jelenlétében vagy zárt ajtók mögött

2. Nem veszik komolyan a véleményedet, az ötleteidet, a szükségleteidet.

3. Szarkasztikusak, gúnyosak, a céljuk, hogy megalázzanak, ezáltal pedig rosszul érezd magad.

4. Mindig azt vetik a szemedre, hogy túl érzékeny vagy, ezzel pedig feljogosítják magukat, hogy érzelmileg megalázzanak.

5. Megpróbálnak irányítani, és úgy kezelnek mintha gyerek lennél.

6. Állandóan kijavítanak, sőt még meg is büntetnek a viselkedésed miatt. Hozzátéve: "Ha én csináltam volna.... " vagy "Ha én lennék..."

7. Úgy érzed, hogy az engedélyükre van szükséged, ha valamit meg szeretnél valósítani, azt gondolod, hogy egyedül nem hozhatsz döntést. Vagy ha mégis egyedül döntesz, kétségek gyötörnek, hogy jól döntöttél e, állandó lelkiismeretfurdalásod van, ha valamiben egyedül döntesz. Majd amikor 'kiderül' hogy valamiben egyedül döntöttél, következik a számonkérés és a lelkiismeretfurdalás keltés ("Hibát követtél el"), szemrehányások stb

8. Állandóan az ő kezükben vannak a pénzügyek, rád nem bíznak semmit. Vagy nagyon szeretnék a pénzügyeket irányítani, átvenni tőled. Próbálnak rávenni, hogy add fel a jól jövedelmező munkád a város egyik legjobb cégénél, ahol tisztelnek és megbecsülnek, ahol szeretsz dolgozni, nem néznek semmit. Például azt sem, hogy egyedül tartod el a gyereked (gyerekeidet) a bántalmazóra pedig nem számíthasz, mert nincs állandó jövedelme. Vagy próbálnak rávenni, hogy add el a házad, lakásod, és költözzetek össze, 'majd ő eltart'. Miből? A pénzből ami a lakásod eladásából származik.

9. Elnyomnak, lenéznek. Bármit amit csinálsz, nem jó, az álmaidat, a céljaidat badarságnak, kivitelezhetetlennek gondolnak. Kinevetnek érte. "Ki? Te? Főiskolára szeretnél menni? Haha"

10. Mindig nekik van igazuk mindenben, neked pedig sokszor egy szavad sem lehet. Képesek órákig, sőt napokig vitatkozni, addig amíg fel nem adod és be nem ismered, hogy tényleg nincs igazad (még akkor is ha tudatában vagy annak, hogy igazad van)

11. Minden kezdeményezésedet helytelenítik, lehurrognak, legyintenek, ha valami ötlettel előállsz.

12. Mindig felhívják a gyenge pontjaidra a figyelmed, állandóan felemlegetik a hibáidat de közben hozzáteszik, "nekem igy vagy jó", "én elfogadlak olyannak amilyen vagy".

13. Olyan dolgokkal vádolnak, olyan dolgokért hibáztatnak, amihez semmi közöd. Például, a munkanélküliségük.

14. Nincs öniróniájuk, nem tudnak magukon nevetni, ezért nem tűrik el azt sem, ha mások nevetnek rajtuk. De ők szeretnek és rendszert csinálnak belőle, hogy rajtad nevessenek.

15. Intolleránsak bárkivel, aki nem tiszteli őket.

16. Mindig kifogást keresnek, ha hibáznak, és azért is téged okolnak, mert bajt okozol. Bocsánatot nem képesek kérni. A végén neked kell bocsánatot kérni, hogy újra béke legyen.

17. Ha bármit kérsz, nehezen, vagy egyáltalán nem teljesítik. Azért is téged hibáztatnak, ha valami kérésed van, vagy összehasonlítanak az exekkel, "hogy ennyit egyik exükért sem tettek".

18. Ha kudarc, boldogtalanság éri őket, téged tesznek felelőssé. Ha nincs munkájuk,vagy nem találnak munkát az is a te hibád, hosz neked kellene munkát keresni nekik. Beajánlani a cégnél ahol dolgozol.

19. Gúnyneveket aggatnak rád, amelyek legtöbbször a hibáidra utalnak.

20. Leggyakrabban távolságtartóak, nem lehet érzelmileg megközelíteni őket.

21. Gyakran visszavonulót fújnak, magukba zárkóznak, csak , hogy felhívják magukra a figyelmet.

22. Nem empatikusak, nem együttérzőek.

23. Képesek elérni, hogy saját hibájuk miatt magadat vádold azzal, hogy te miattad nem sikerült neki valamit megvalósítaniuk.

24. Megszakítják veled a kapcsolatot, magadra hagynak, így büntetve téged.Aztán amikor máshol rosszra fordul a sorsuk, visszajönnek, fölényesen közölve, hogy "adnak még egy esélyt neked"

25. Nem vesznek számba, az érzelmeiddel nem törődnek.

26. Inkább egy csatlósának néznek téged, semmint egy külön, önálló embernek.

27. A szeretkezésről is lemondanak, csakhogy manipulálhassanak, irányíthassanak téged. Vagy az ellenkezője, minden éjjel felköltenek, hogy szükségleteiket kielégítsék, nem számolva azzal, hogy te másnap dolgozol és korán kelsz. Ez heteken sőt hónapokon át képesek csinálni, amikor már olyan fáradt vagy, hogy nem tudsz létezni sem. Ha viszont nem 'teljesíted' az elvárásaikat, önzőnek neveznek, és büntetnek.

28. Képes kipletykálni másoknak.

29. Ha kérdőre vonod, természetesen tagadják, hogy érzelmileg kihasználnának, zsarolnának.

30. Gyakran fenyegetőznek, hogy félelmet keltsenek benned, és ezáltal magukhoz láncoljanak. Fenyegetőznek, ha nem teszel meg valamit, hogy elhagynak. Például, az exét ajánld be a céghez ahol dolgozol, és ez olyan mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ha nem teszed "elhagy".

A megfelelő önbecsülés

Azok az emberek, akik megfelelő önbecsüléssel rendelkeznek, nem bántanak, nem gyűlölnek, és nincs szükségük arra, hogy megalázzanak.

Aki folyton azt érezteti Veled, hogy nem vagy elég jó, nincs megbékélve önmagával. 

Biztosan Te is találkoztál már olyan emberrel, aki mellett állandóan kevésnek érezted magad. Akinek mindig bizonyítani kellett. Bármit is tettél, azt érezted, sosem leszel elég jó. A végén már magadra haragudtál azért, mert képtelen vagy megfelelni. Pedig már teljesen feladtad magad, és boldogtalanná váltál. 

Ha egy olyan ember kerül a közeledbe, aki nem rendelkezik megfelelő önbecsüléssel, mindent meg fog tenni, hogy föléd emelkedjen. Folyton kritizál, és azt érezteti Veled, hogy nem vagy elég jó. Téged akar irányítani, mert a saját életével képtelen megtenni. Az ember, aki minden helyzetben erősnek mutatja magát, valójában nagyon gyenge. Azt gondolja, akkor válik valakivé, ha mások fölé helyezi magát. Ezzel palástolja félelmeit. 

Mindig az fél legjobban, aki ordít. Az retteg leginkább, aki agresszív. Az a leggyengébb, aki bizonygatja, hogy Te vagy az. 

A megfelelő önbecsüléssel rendelkező ember elfogadja és tiszteletben tartja a másik szabad akaratát. Nem kritizálja, nem alázza meg. Tudja, hogy minden ember egyenlő. Nem birtokol, nem féltékeny. Tisztában van azzal, hogy minden esemény a javát szolgálja, és igyekszik mindenben meglátni a tanítást. 

De tudnod kell, hogy a Te életed a Te felelősséged! Ha egy romboló emberrel találkozol, reagálhatsz bárhogy. Az a Te döntésed, hogy hagyod magad és áldozattá válsz, vagy továbblépsz. Rajtad áll, mihez kezdesz a kapott helyzettel. 

Az élet addig fog próbára tenni, míg végül megtanulod tisztelni, becsülni, szeretni magad!

Lehet-e a nárcisztikus személy, megszállottja valakinek?

A lenti írás az én esetemben nagyon igaz.. több mint 5 éve (abból 3-at már külön voltunk, ő egy másik nőt költöztetett magához és együtt él(t) vele már 3 éve). Ezalatt az idő alatt minden 2 héttől - 2 hónapig felbukkant, vagy személyesen, a munkahelyemen vagy a lakásomra jött, vagy levelet küldött vagy eljött és bedobdta a kézzel írt leveleit.  Mindig elmondta mennyire szeret és legyünk együtt. Neki csak én létezem. Nagyon sokáig el is hittem neki, amit mondott, mert mindig visszaengedtem, mondván azt a nőt ott hagyta, kiköltöztette magától, aki visszament az anyjához lakni. Ennyit tudtam... aztán sajnos rákellett jönnöm csak áltat. Visszagondolva sok jele volt, hogy csak akkor és azért jött amikor összevesztek (hisz nálam is ezt csinálta amikor 'együtt voltunk', amikor összevesztünk mert neki épp nem tetszett amit mondtam, vagy véleményem volt és tettem a dolgokat ahogy jónak láttam), mert mindig az előttem való exéhez ment 'vigasztalódni'. Ilyenkor mindig azt mondta, hogy "ha elküldöm, vagy összeveszünk mit várok?  Tán nem fog egyedül a négy falközött otthon ülni..." Tipikus nárci 'kifogás'. Ha belegondolunk egy érző ember aki valónab érez és szerelmes, nem tudja csak úgy fogni magát, és másnap vagy még aznap éjjel befeküdni más ágyába?? Gondoljunk bele.. és hallgassunk a megérzéseinkre. 

Az alábbi írás a megszállotságáról szól, ami, amint írtam nálam nagyon helytálló, mert még a mai napig, igaz már csak ismerősökön keresztül (mert nem tudja semmilyen elérhetőségemet és közben el is költöztem, hogy megleljem a nyugalmam mert nem tud már csak 'úgy' beállítai'), de próbál elérni. 

Ha valaki abban a nem túl szerencsés helyzetben van, hogy kiemelt, különleges forrása a nárcisznak, esetleg azt élheti meg, hogy a nárcisz elszántan, rajongva keresi a kapcsolatot, rá csimpaszkodik, minden ürügyet kitalálva, a kiszemelt áldozatára.

Ezért is tűnhet az elején úgy az áldozatnak, hogy egy komoly szándékú személlyel van dolga, aki őszinte kapcsolatra vágyva, strapálja magát, hiszen a nárcisz mindent megtesz, csak hogy a közelébe kerüljön és beférkőzzön a kiválasztott személy figyelmébe, érzelmi világába.

Önben lehet valami, ami nem mindennapi, szokatlan, érdekes, vagy előfordulhat, hogy a nárcisz épp úgy véli, hogy az Ön társaságában, kedvezően növelheti a magáról alkotott imázsát.

Lehet, hogy Ön egy nem mindennapi szépség, vagy markáns, erős személyisége van, vagy sikeres, intelligens, jó pozícióban van, stb. Ezekért a sajátosságokért, különlegesen vonzó lehet a nárcisz számára, ezért mindent bele ad, hogy megszerezze Önt, majd, mint egy tökéletes „kiegészítővel”, villoghat Önnel, így erősítve az önmagáról alkotott képet.

Ez kétségkívül, nagyobb sikerélményt jelent számára, mint ha egy átlagos áldozatra hajtana.

Az is lehet, hogy Ön egy különlegesen mély érzésű személy, ezért, amikor Önt sikerül megtörnie, súlyosabb hatást érhet el, mint másnál, esetleg erősebb kötődést hozhat létre, így hatékonyabb lesz a megerősítés is számára arról, hogy milyen hatalommal rendelkezik, mások fölött.

Az Ön meghódítását, átnevelését, átformálását szinte megszállottan, kisajátítóan, birtoklóan, ellenőrzőn, kritikusan végzi. Megszállottsága, ebben az esetben, saját kényszeréből fakad, hiszen át akarja élni a siker élményét, hogy képes volt egy olyan személyt, mint Ön, bekebelezni és a markában tartani, dominálni.

Mivel bűntudattal, lelkifurdalással nem rendelkezik, olyasmire is képes, ami által túllépi a szociális normákat, törvényi szabályokat. Pld: nem törődik azzal, hogy a kiszemelt illető házas, nős-e vagy sem, van-e családja, zaklatja (közösségi médiákon, telefonon, személyesen), felveszi az áldozat partnerével, családtagjaival a kapcsolatot, képes stalkerként követni, vagy másokkal lefigyeltetni áldozatát.

Mégis, függetlenül attól, mi a nárcisz megszállottságának az indoka, a végkifejlődés mindig ugyanaz: ha egyszer a kezei közé kerül, Ön soha többé nem lesz majd számára az a speciális személy, akiért az elején küzdött. Hiszen, attól függetlenül, hogy a nárcisz miért választotta Önt, ugyanúgy, mint más, csak egy mozgatható figura lesz a színdarabjában.

Ön lesz a projekciós felület: haragjának, frusztrációjának, irigységének, hiányérzetének a céltáblája.

Ettől függetlenül, a nárcisz minden lehetőséget kiaknáz, csak hogy függőségben tarthassa Önt, még akkor is, ha már egy másik, új áldozattal van közben elfoglalva. Ha másként nem, „jó barátként” akarja majd a kapcsolatot fenntartatni, mivel szüntelenül igénye van a hatalmi érzésnek a megtapasztalására. Kielégülést és biztonságot jelent számára, ha azokat, akiket megcsalt, használt, félre rakott, elárult, kizsákmányolt, ismételten meg tudja hódítani, be tudja kebelezni, és mint egy, a gyarmatához tartozó felületet, használni, ha kell.

„Bajsza alatt mosolyogva” játszik, a játékszerével.

Elhiteti áldozatával, hogy számára, ő egy különleges személy, ezért ragaszkodik annyira hozzá, ezért nem tud olyan könnyen megválni tőle, ezért próbálkozik újra meg újra. De sajnos mindez csak egy színjáték, amit azért ad elő, hogy a hatásosságát megélhesse: bármit megtehet, következmények nélkül bánthat másokat, így táplálva magában a felsőbbrendűségi képzeletét.

Azon a napon, amikor Ön bevallja saját magának, hogy egy szélhámossal volt dolga, hogy az egész csak egy rossz színjáték volt és semmi nem volt valós abból, amit a nárcisz az érzelmeiről valaha is állított, lehullik a lepel és úgy látja majd őt, mint amilyen valójában.

Már nem fogja elhinni, hogy a nárcisz azért kapaszkodik Önben, azért kerülgeti Önt, mert lelki társak, vagy, mert Ön olyan értékes lenne a számára, hanem elhiszi, hogy a nárcisz valójában, saját magának a rajongója és kényszeresen keresi másfelől a visszaigazolást, akár hamisságon, hazugságon keresztül, akár offenzív, vagy alattomos módon.

Végre érthető lesz az Ön számára, miben volt része, így erőt kaphat arra, hogy tovább tudjon lépni, esetleg, ki tudja zárni ezt az élősködőt az életéből.

Levél a lelkem gyilkosához

Nem  beszélek veled többet. Nem kereslek, és nem is válaszolok. Megváltoztattál, én pedig hagytam, de most már elég volt...

Észrevettem, hogy apránként eltűnt a személyiségem, mert neked akartam megfelelni. Olyanná szerettem volna válni, mint az exed - vagy, mint azok a nők, akiket jobbnak tartasz nálam. Mint például az a nő, aki szintén a barátnőd volt, ahogy én..

Szerettem volna, hogy elfelejtsd őket, ezért a te igényeidhez próbáltam igazodni. Azt akartam, hogy olyannak láss, akivel megéri együtt maradni. Más dolgokat helyeztem előtérbe: olyanokat, amiket mindig megvetettem, és amelyek nem passzoltak hozzám. A megfelelni vágyás lassacskán felőrölt,darabjaimra hullottam, és elveszítettem a személyiségem legalapvetőbb elemeit. Neked viszont ez sem volt jó, így sem voltam megfelelő. Csak tetszett, hogy néha elszórakoztatlak...

Bármennyire is próbáltál meggyőzni, hogy fontos vagyok neked, már tudom, hogy sosem voltam az - vagy legalábbis nem annyira, mint szerettem volna. Aztán csak hab volt a tortán az a másik nő, akit soha nem is próbáltál titkolni. Jól jött neked hogy tudok róla így nem egyszer eljátszhattad a háromszögelést. Hol engem hol őt versenyeztettél a kegyeidért. 

Amikor megismerkedtünk, még önmagam voltam: tudod, az a tök vidám és szeleburdi és kiegyensúlyozott nő. Most? Megkeseredtem.  

Lehet, hogy szerinted nem vagyok olyan jó, mint az exeid. De már nem is szeretnék hasonlítani rájuk. Nem más lábnyomán akarok sétálni, nem akarok átalakulni azzokká a nőkké. Ami azt illeti, elég sok munkát adtál nekem. Újra fel kell, fedezzem magam - ez embert próbáló. Viszont ehhez az kellett, hogy örökre elengedjelek. Teljesen.

Elengedtelek

Nem vagyok hajlandó kételyek között élni, nem szeretnék egy love story egyetlen szereplője lenni. Téged viszont szerettelek, nagyon. És jó lett volna életem végéig veled lenni, de neked sosem volt rám szükséged. Neked én voltam kevés, nekem te voltál túl sok. Az én prioritásaim szerint te vagy az, akinek mennie kell.

Hogy én mit fogok csinálni? Először is 
törltem az üzeneteket, majd szépen, lassan téged is a gondolataimból. És egyszer csak már nem gondolok rád már többet.
Ezután elkezdtem újra felfedezni önmagam - nem azért, hogy elnyerjem a tetszésed, hanem, hogy megfeleljek magamnak. Az igazat megvallva, mindig függtem valakitől, ezért azt sem tudom, mire vágyom igazán - a szerelmeden kívül... De most végre felfedezhetem a valódi szükségleteimet, és ki is elégíthetem azokat. Harmóniát szeretnék. Nyugalmat.

Egy ingatag cérnaszálon lépkedtünk a forró láva felett - és kettőnk közül csak én féltem, hogy beleesem. Szóval, most szép lassan visszasétálok, vissza a saját ösvényemre, amit azelőtt kezdtem el kitaposni, hogy megismertelek - és amit félbehagytam miattad...
De azért az is túlzás lenne, ha csak rosszat mondanék rólad - hiszen valamiért szerettelek, és nem csak negatív változásokat köszönhetek neked. Melletted tanultam meg jobban figyelni magamra - csak túl irreális elvárásaim voltak magammal szemben. Ezeket is elengedem, veled együtt, és visszatérek a saját valóságomba.

Veszélyes, ha szerelmes leszel egy nárcisztikus emberbe

Az a legjobb, ha messzire elkerülöd a narcisztikus embert, de ha mégis a csapdájába estél, és szerelmes vagy, létezik kiút.

Nem olyan egyszerű távol tartani magad a narcisztikus embertől, mert úgy képes manipulálni, hogy nem tudsz neki ellenállni, és menthetetlenül szerelmes leszel. Majd ahogy telik az idő, rájössz, hogy valami nem stimmel, és hogy egy egészséges párkapcsolatnak nem így kellene kinéznie, de addigra már annyira fogva tart, hogy nehezen tudsz szabadulni tőle. A narcisztikus személy minden manipulációs trükköt bevet, hogy benne tartson a párkapcsolatban, ezért nagyon észnél kell lenni, és tudatosan el kell vágni felé a szálakat.

Veszélyes, mert nincs benne empátia

Judith Orloff pszichiáter, a The Empath’s Survival Guide: Life Strategies for Sensitive People című könyv szerzője szerint a narcisztikus ember rendkívül veszélyes, mert jól ráérez arra, hogyan tudja irányítani a környezetét, miközben nulla empátiával rendelkezik általában. A narcisztikus személy elbűvölő, törődő, intelligens, és mindig megtalálja az utat, hogy a saját érdekei szerint rángassa az embereket maga körül. A manipulációival pedig olyan bántalmazó közeget teremt, amelyben az áldozat sok esetben nem is érti, mi történik vele. Ha sikerül is felállnod, és szakítasz a narcisztikussal, számíthatsz tőle arra, hogy nagy fogadkozások közepette visszaszivárog az életedbe, nem adja magát könnyen.

Amikor szerelembe esel egy narcisztikussal, akkor az első, rövid, mézeshetekbe illő időszak után minden róla fog szólni. Számára senki sem lehet olyan fontos, mint ő maga, azért tesz mindent, hogy imádják és figyeljenek rá. Képtelen arra, hogy feltétel nélkül szeressen bárkit, amit a szakember szerint leggyakrabban valamilyen gyerekkori trauma okoz nála. Ezért hiányzik belőle az empátia és a megbánásra való képesség is, és ezért van az, hogy hiába igyekszel, nem fogod tudni előhozni belőle a jobbik énjét.

A pszichiáter összeírt öt kérdést, amivel ellenőrizni tudod, hogy narcisztikus csapdájába kerültél:Úgy viselkedik, mintha körülötte forogna a világ?Meg kell dicsérned ahhoz, hogy figyeljen rád?Mindig visszatereli saját magára a témát beszélgetés közben?Ha nem értesz vele egyet, akkor rideggé válik?Lekicsinyli az érzelmeidet és érdeklődési körödet?

Ha legalább három kérdésre igen a válasz, akkor bizony egy narcisztikus emberrel hozott össze a sors.

Hogyan védekezz egy narcisztikussal szemben?

Elvárja az imádatot, és ha nem kapja meg, jaj neked – a narcisztikus személyiség

Dr. Orloff tanácsa először is az, hogy ne ess szerelembe egy narcisztikussal, de ha mégis megteszed, akkor ne hagyd, hogy olyan illúzióba ringasson, hogy képes az intimitásra. Ezt a tanácsot igen nehéz megfogadni, legtöbbször nem az agyunk dönt róla, hogy szerelmesek leszünk, ezért inkább lássuk a másik tanácsát, a haditervet, ha szabadulni akarnál egy narcisztikustól.

1. Vedd észre a manipulációt!

Amint szakítani akarsz, a manipulációk teljes tárházával találod magad szemben. Egy narcisztikus rendkívül meggyőző tud lenni, ha arról van szó, hogy meg akarja tartani az áldozatát. Úgy tudsz csak szakítani, ha nagyon határozottan lefested magad előtt azt a jövőt, ami a narcisztikus után vár rád, és rendületlenül hiszel abban, hogy boldogabb leszel nélküle.

2. Állíts fel határokat!

Mivel nincs empátiája, és az igazi szeretetet sem ismeri, ezért fontos, hogy ne célozgass, hanem határozottan mondd ki, amit szeretnél. Mondj nemet, szedd össze az erődet, és sétálj minél messzebb tőle.

3. A jövőre koncentrálj!

Bár a narcisztikus ember egyik fegyvere, hogy elbizonytalanít önmagadban, és elhiteti veled, hogy nélküle minimum az apokalipszis vár, sosem lesz, aki szeressen rajta kívül, és magányosan fogsz meghalni, miközben a macskák rágják le a lábujjaidat, mégsem szabad bedőlni ennek a manipulációnak.

Tartsd szem előtt, milyen jó dolgok várnak rád a jövőben, ha kikerülsz a hatalma alól. Hogy újra találkozhatsz a barátaiddal, családoddal szabadon, nem lesz senki otthon, aki lelki terrorban tartana, és aki körül mindig óvatosnak kell lenni, mert sosem tudod, mivel bosszantod fel.

4. Legyél kedves magaddal!

Az önostorozás hibájába könnyű beleesni egy narcisztikus mellett, hiszen minden erejével azon van, hogy hibáztasd magadat mindazért, amit ő követett el ellened. Legyél kedves magaddal, hidd el, hogy sokkal jobb életet érdemelsz, és neked is jár egy olyan párkapcsolat, amiben szeretve vagy.

Nem kell azon rágódni, hogy mért hagytad magad behálózni, de a tanulságokat fontos levonni, hogy legközelebb felismerd a jeleket, és ne ess bele egy újabb narcisztikus csapdájába.

MÁR NEM AKARAK MEGISMERNI, MERT LÁTTAM EGY MÁSIK ARCODAT

Rájöttem, hogy nem akarok egy olyan embernek megfelelni, aki csak használni akar, aki csak kapni akar, de adni esze ágában sincs. Volt pillanat, amikor mident megadtam volna neki, volt pillanat amikor báemit megtettem volna azért, hogy működjön köztünk. Volt pillanat, amikor szerettem volna jobban megismerni, szerettem volna meérteni, mit miért csinálasz, miért ilyen amilyen. Látni akartam az igazi énjét.  Tudni akartam, milyen is valójában.

A kérésem pedig választ kapott. Hossszú folyamat volt, de ahogy

Egy Újabb Próbálkozás a Visszaszippantásra (Hoovering)

Hát igen...

Küldött egy SMS-t. Csak úgy. Váratlanul. Már több, mint 2 éve más nővel él, és ezidő alatt, számtalan sikeres és sikertelen hoovering után, most több mint egy hónapja tartott már a no contact. 

Reméltem végre vége... 

De úgytűnik mégsem.. (mint tudjuk a egy nárcival sosem lesz vége) 

Szerencsére tudtam, hogy mi ez. Megint 'horgászik' reakcióra vár. Egy újabb hoovering. És bár még ennyi idő után is, kicsit összezavart, nem válaszolok, sikerült távol tartanom. Utána erőlködnöm kellett, hogy felidézzem, miket írt, és ez megint energiát vett el hirtelen:

"Szia, hogy vagy. Rég nem hallottam felőled. Már jó idő eltelt és gondoltam megkérdezem hogy vagy?"

Régi szoftver, ösztönös reakció: 

“Hiányzom neki, szeret engem, mindent megbánt, vissza akar szerezni = értékes vagyok. Írok neki/megmagyarázom/felhívom!"

Új szoftver: 

"Reakciót akar, reaktív viselkedésmintát. Ő irányít én reagálok...Felsőbbrendűség (hogy képzeli, hogy megint ennyi idő után rám ír) Határok átlépése (ő megengedheti magának?)"

Melyik igaz? -mindkettő.

Vagyis amit mi akarunk, az. Csak azt kell végiggondolni mielőtt döntünk, hogy előre visz-e ez az út vagy hátra.

A narci őszinteség: 

“eszembe jutottál és gondoltam megkérdezem, hogy vagy”

= 

csak azért jutottál eszembe, mert unatkozom/a nővel akivel vagyok rosszban vagyunk vagy lázad és ellent mond/a nővel akivel vagyok unalmas/nem úgy mennek a dolgok ahogy szeretném és mivel nem kellett 5 lépésnél többet tennem érted, most dobtam egy csontot, lásd milyen nagyvonalú vagyok, hátha ilyen olcsón visszakaphatlak.

Miközben mi: 

“jaj de aranyos, szegény, már hetek óta emészti magát és gyűjti a bátorságot és most végre rájött, hogy tenni kell, szeret és most minden más lesz, azonnal elmesélem a legjobb barátomnak, hogy ő is tudja, engem szeretnek!”

Ne essünk csapdába, ne kergessünk nem létező illúziókat! 

Soha nem a jószándék vezérli őket és legfőképpen nem azért lépnek kapcsolatba mert szertnek. Hanem mert ahol vagy akivel vannak nem szolgálják ki teljesen az érdekeiket. Nem szeret.

Nos sokadjára mobilszámot változtattam. Ezen a csatornán sem tud már elérni.

2 People reached

0 Engagements

a passzív-agresszív férfi

Milyen az élet egy passziv-agresszív férfi mellett? 

Érzelmi hullámvasút - hisz ez a lényege a passzív-agresszív férfiakkal kialakított kapcsolatoknak. A passzív agresszió személyiségzavar, egy olyan korszak termelte ki, amely már kevésbé fogadja el a férfiaktól a nyílt erőszakot. Ezek a férfiak gyerekkorukban agresszióval találkoztak, talán az apa verte az anyát vagy épp a passzív-agresszív férfit magát, mert akkor még 'elfogadott volt' ez a fajta agresszíó vagy nem volt hová fordulni. 

A passzív-agresszív férfi azonban továbbra is kontrollálni akarja a helyzetet a munkában és a családban. 

Saját erőtlenségét érzelmi függések kialakításával (mint pl szex) és hatalmi játszmákkal próbálja palástolni, a félelem és harag által táplált indulatait pedig passzivitásba és elutasításba csomagolja.

Ez a viselkedésforma széles területen jelen van a magánélettől a politikáig, hatása pedig romboló. 

A felszín alatt fortyogó érzelmi erőszak bénítólag hat minden családi és munkahelyi érintkezésre, legnagyobb áldozata azonban az ilyen viszonyban élő nő, aki talán nem is sejeti mivel áll szemben. Mert vagy ő maga is ezt tapasztalta gyermekkorban, vagy az élet előrehaladtával hasonló kapcsolatai voltak vagy mert ő maga is sérült.

Legjobb megoldás az ilyen férfitől távol maradni.

A nárci használni szeret

"Nem mindegy, hogy szeretnek.
Vagy használni szeretnek.
A különbségben rejlik a jóllétünk, egészségünk"..."A felnőtt férfi nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal érted. Érzelmi biztonságban csakis egy ilyen, felnőtt férfi oldalán lehet egy nő".

A nárcisztikus nem szeret. Csak azt szereti amire feltud használni és addig vagy hasznos amíg engeded,  amig behódolsz és megteszel mindent úgy ahogy ő akarja.

Legyen az szex hajnali 3kor, hiába hogy tudja hogy neked 5kor kell kelned mert munkába mész és le kell dolgoznod a 8-10 órát. Öt ezt nem érdekli hisz ő munkanélküli, egész nap otthon van, igy bármikor kialudhatja magát. Vagy legyen az az exe akinek munkát akar találni csakhogy Magyarországon tartsa mert németországba akar menni a gyerekével együtt. Igy rákényszerít hogy ajánld be a munkahelyeden és segíts neki. Nem érdekli hogy utána minden nap az exet bámulhatnád 8-10 órát. De azt is elvárja hogy miután ledolgozol 40-50 órát egy gyerek mellett plusz 2 óra utazással a munkahelyedre, hogy szombaton levezess 140 km-t hogy kitakaríts nála.

És még sorolhatnám..

Hogy szeretnek e? Nem. Felhasználnak addig amig felhasználható vagy ha pedig már nem vagy hasznos napokon belül, szemrebbenés nélkül lecserélnek mással. Aki mellesleg már rég az oldalvonalon várakozott hogy beléphessen a játékba.

AZ EMPATÁK LEGNAGYOBB PRÓBATÉTELE: A NÁRCISZTIKUS SZEMÉLY

A nárcisztikus személyek az empaták legnagyobb próbatételei - tanítóknak is hívhatnánk őket. 

A nárcisztikus személyiséggel rendelkező egyén sérült lélek, aki álatalában gyerekként nem kapott kellő elimserést, fizikailag bántalmazták, vagy  talán szülei lelki terrorjának kitéve olyan mély sérüléseket szenvedett el, ami miatt önmagát értéktelennek érzi.  Úgy gondolja, hogy nem méltó a szertetre.

Épp ezért mindent megtesz, hogy elismerést, szeretetet csikarjon ki: hazudik, szerepet játszik (naponta többet is, cslet sző és manipulál).

Bármire képesek, hogy elhitessék a világgal és saját magukkal, hogy ők tökéletesek, felsőbbrendűek, és érdemesek a jóra, az elimserásre, a szeretetre.  Bármit megtesznek, csak ne kelljen lelkül legmélyebb bugyraiba leásni és szembesülni fájdalmas sebeikkel.  Saját hazuk világukban élnek és így manipulálják a körülöttük lévőket.

A PASSZÍV AGRESSZIÓ FÉLELMETES ZSÁKUTCÁI

Mivel az ilyen csapdát felállító ember látszólag mindig jót akar és mindig 'jó embernek' látszik mások szemében, sokan egyáltalán nem értik, miért tiltakozunk egyszer csak minden porcikánkkal a csapdába lépés ellen; miért kezdünk el mégis védekezni, miután átláttuk, hogy milyen negatív hatással van ránk.

„De hát, ő csak jót akar. Csak miattad teszi mert szeret. De hát csak viccelt! Különben sem úgy gondolta.”

Csakhogy a bántó mondatok „véletlenül” legközelebb is kicsúsznak a száján. Aztán megint és megint és megint. A jó szándéka valahogy legközelebb is fájdalmat okoz, „csak viccelteml”. Látszólag nem haragszik, látszólag nem ingerült, nem akar bántani. Aztán mégis mindig úgy sikerül. Éppen ettől a legveszedelmesebb csapda, mert annyira megtévesztő.

A passzív agresszív emberek másképp bántanak

Nem direkt agresszióval, nem vállalt haraggal, nem hangos kitöréssel. Csak halkan, kedvesen, mosolyogva szarnak le.

Nem ordítanak, nem követnek el erőszakot. Amiatt a legártalmasabb a másik ember lelkére, az éppen az, hogy mivel ő nem vállalja a haragot, a negatív érzéseket, az indulatot, ezért annak kell kínosan éreznie magát, aki védekezni próbál ellene.

A passzív agresszív ember a másik védekezését ügyesen forgatja úgy, mintha az támadás lenne. Zseniálisan adja át az agresszív szerepet mindig a másiknak, hogy ő továbbra is ártatlannak tűnjön.

Ha ő mond vagy tesz valami bántót, az nem baj, de ha a másik ezt kimondja, azonnal sértett pozícióba helyezkedik, ezzel is magánál őrizve az ártatlan szerepét. A probléma nevén nevezését pedig agresszív dolognak értelmezi, és úgy is tálalja.

Egy passzív agresszív ember mellett mindig a másik tűnik haragosnak, indulatosnak, és amíg a csapdába belelép, egy állandó bűntudat vagy diszkomfortérzés szegődik mellé társául.

Szóljunk? Ne szóljunk? Hol a csapda?

A passzív agresszív ember nem erőszakosan bánt. Inkább simogatva. Kedvesen. Mosolyogva. Ha drámát akar tudatosan (hisz jól kiismerik az áldozatukat) olyat tesz, amiről tudja, hogy a másik nem akarja. És ha a másik szóvá teszi, hogy ettől ő kellemetlenül érzi magát, és megkéri, hogy hagyja abba, akkor ő ártatlanul értetlenkedk és nem érti miről beszélünk? Miért a hiszhti? A harag? A veszekedés? 

Viszont ha nem kérjük meg, hogy hagyja abba, sosem fogja. Nincs jó megoldás. A csapdából nincs jó kiút, a helyzeteknek nincs jó kimenetele. Ha nem szólunk, akkor viszont állandóan olyat fog tenni, ami rossz nekünk, ha szólunk, megpróbálja elérni, hogy szívtelennek érezzük magunkat. Sarokba szorít, és hiába szólunk finoman, hogy ki akarunk menni onnan, nem enged. A finom jelzéseket teljesen figyelmen kívül hagyja: mosolyogva és kedvesen.

Ilyenkor már csak egyféleképp tudunk kijutni a sarokból, ha kirúgjuk magunkat onnan. És máris nála a sértett szerep, máris ránk ruházta a saját agresszióját, amit ő nem mer, nem akar érezni, vállalni. Máris kezdődik a mártírság, hogy „de hát, ő csak jót akar, és mégis mindig bántást kap”. Mivel a csapdából nincs jó kiút, bármit teszünk, beindítja a játszmát, és a szokásos forgatókönyvet, a legjobb lehetőség, amit választani lehet, a csapda kikerülése.

A piros alma ellen nem lehet védekezni

A másik mód, ahogy egy passzív agresszív ember bántani tud, az a bizonyos „jóra való restség” Hogy mondhatna valami kedveset, de nem teszi. Kifejezhetné a szeretetét, de nem teszi. Megvédhetne, de nem teszi. Kiállhatna mellettem, de nem teszi. Segíthetne többféleképpen, de nem teszi.

Éppen úgy, mint a simogatva bántást, ezt is úgy teszi, hogy egy-két alkalom után még lehet, hogy a másiknak nem tűnik fel. Bár érzi, hogy cserben hagyták, de még lehet azt gondolni, hogy „szeretett volna segíteni, csak nem tudott, mert nem szóltam elég hangosan, nem voltam érthető”.

És észrevétlenül már megint elérte, hogy a másik úgy érezze, a hiba az ő készülékében van. Ettől olyan veszedelmes a csapda, mert mindig ezt a hatást éri el, ha belelépünk.

Egy sima mérget nem iszunk meg. De egy olyat, ami be van csomagolva jó szándékkal, látszólagos szeretettel, kedvességgel, sokkal inkább. Szinte szégyelli magát az ember, aki nem akar egy gyönyörűnek tűnő piros almát, mézes-mázas cukrot elfogadni. És ez a passzív agresszió útvesztője.

Mert bár finomabban bánt, mint egy erőszakos bántalmazó, a mérget lassabban adagolja, hosszú távon mégis elviselhetetlen fájdalmat okoz a léleknek. Amíg nem látjuk át, nem tudunk védekezni ellene, addig folyton belehúz abba a spirálba, aminek az lesz a vége, hogy „a hiba valószínűleg az én készülékemben van. Mert biztos megvédene, ha tudna, biztos segítene, ha kérném, ha hangosabban kérném, ha egyértelműbben kérném. Biztos szeret, csak én nem veszem észre. Csak nem tudja kimutatni. Csak én várok túl sokat.”

Ha védekezni akarok…

…akkor bunkónak kell éreznem magam. Ha hangosabban szólok, szintén. Ha kimondom, hogy ez nekem rossz, akkor is. Ebben a beszorult helyzetben két választása van az embernek, vagy a saját érzéseit kérdőjelezi meg állandóan, vagy saját magát hibáztatja, hogy a másikat felmentse, és magát védje a fájdalomtól. De így nem tud védekezni, így a bántások állandósulnak, és saját magával sem lehet békében.

Csak úgy tudja egy idő után a másikat felmenteni, ha saját magának fordít hátat.

A másik választás rövid távon fájdalmasabb, hosszú távon viszont sokkal kíméletesebb és kifizetődőbb. Ez pedig az: belátom, hogy ő engem nem azért nem véd meg, mert nem tud, hanem azért, mert nem is akar. Nem azért nem érzem a szeretetét, mert nekem túl magasak az elvárásaim, vagy nem rosszul érzékelem a dolgokat, hanem azért, mert nincs mit érezni. Mert nincs az a szeretet benne felém, aminek lennie kellene és ezt ő is tudja.  És valahol én is tudom, de mégis mindig úgy kell csinálni, mintha…

Nem azért mond mindig minden helyzetben olyat, amit nem kellene, mert azt hiszi, vicces, vagy véletlen kicsúszik a száján, hanem azért, mert bántani akar. De csak passzívan, finoman, mosolyogva. Hogy ne lehessen lebuktatni. Nem azért adja oda az almát századszor, mert azt hiszi, hogy az egy ártatlan piros alma. Ő nagyon jól tudja, hogy az alma mérgezett, de neki elég az is, hogy nem látszik rajta. A látszat elég. Hogy más nem látja. Ha lázadozni kezdek a piros alma ellen, azonnal jön az értetlenkedés, akár felém, akár mások felé, hogy: „de hát, ő csak egy szép piros almát adott, és nem érdemli a lázadozást”. Ezzel eléri, hogy máris többen állnak mellé, mint mellém, máris többen védik őt, mint engem.

Mert mások is csak az alma külsejét látják, ám a mélyben meghúzódó érzelmeket zseniálisan titkolja, ahhoz nem enged hozzáférést. Talán még magának sem.

A második választás fájdalmas, mert itt már nincs remény. Nem marad illúzió, nem marad „hátha…  mi lett volna, ha másképp tettem volna”. Az illúzió elveszik, a kapcsolat elveszik. Mégis van ennek a megoldásnak egy hatalmas nyeresége. Hogy többé nem lépünk bele a csapdába, nem harapunk bele a mérgezett almába, nem engedjük magunkat bántani. Illúziók helyett valódi kapaszkodókat, mérgező kapcsolatok helyett pedig igazán szerető kapcsolatokat találunk. A saját érzéseinkkel újra össze tudunk barátkozni, a belső egyensúly helyreállhat, megtanuljuk magunkat megvédeni, és saját magunkat mentjük fel. Saját magunknak csak így tudunk feloldozást találni.