Küldött egy SMS-t. Csak úgy. Váratlanul. Már több, mint 2 éve más nővel él, és ezidő alatt, számtalan sikeres és sikertelen hoovering után, most több mint egy hónapja tartott már a no contact.
De úgytűnik mégsem.. (mint tudjuk a egy nárcival sosem lesz vége)
"Szia, hogy vagy. Rég nem hallottam felőled. Már jó idő eltelt és gondoltam megkérdezem hogy vagy?"
Régi szoftver, ösztönös reakció:
“Hiányzom neki, szeret engem, mindent megbánt, vissza akar szerezni = értékes vagyok. Írok neki/megmagyarázom/felhívom!"
Új szoftver:
"Reakciót akar, reaktív viselkedésmintát. Ő irányít én reagálok...Felsőbbrendűség (hogy képzeli, hogy megint ennyi idő után rám ír) Határok átlépése (ő megengedheti magának?)"
Melyik igaz? -mindkettő.
Vagyis amit mi akarunk, az. Csak azt kell végiggondolni mielőtt döntünk, hogy előre visz-e ez az út vagy hátra.
A narci őszinteség:
“eszembe jutottál és gondoltam megkérdezem, hogy vagy”
=
csak azért jutottál eszembe, mert unatkozom/a nővel akivel vagyok rosszban vagyunk vagy lázad és ellent mond/a nővel akivel vagyok unalmas/nem úgy mennek a dolgok ahogy szeretném és mivel nem kellett 5 lépésnél többet tennem érted, most dobtam egy csontot, lásd milyen nagyvonalú vagyok, hátha ilyen olcsón visszakaphatlak.
Miközben mi:
“jaj de aranyos, szegény, már hetek óta emészti magát és gyűjti a bátorságot és most végre rájött, hogy tenni kell, szeret és most minden más lesz, azonnal elmesélem a legjobb barátomnak, hogy ő is tudja, engem szeretnek!”
Ne essünk csapdába, ne kergessünk nem létező illúziókat!
Soha nem a jószándék vezérli őket és legfőképpen nem azért lépnek kapcsolatba mert szertnek. Hanem mert ahol vagy akivel vannak nem szolgálják ki teljesen az érdekeiket. Nem szeret.
Nos sokadjára mobilszámot változtattam. Ezen a csatornán sem tud már elérni.
