Ki hajlamos arra, hogy összeálljon egy nárcisztikus személyiséggel?

A nárcisztikus emberek remekül álcázzák igazi lényüket, ezért könnyen lépre csalnak bárkit. De azért ez nem teljesen igaz. Vannak nárcizmusbiztos személyiségek, akik soha nem maradnának egy olyan kapcsolatban, amelyben leszívják az energiájukat. Mégis sokkal érdekesebb, hogy miért van az, hogy egyesek vonzódnak a nárcisztikusokhoz, és képesek többször egymás után ilyen kapcsolatba belemenni. Milyen típusú lélek kell ehhez, hogy valakit vonzzanak az energiavámpírok, és ő is vonzza őket?

Talán a legfontosabb, ha hiányoznak a személyiség jól kijelölt határai. Hogy lehetséges ez? Ez, mint annyi minden, a szülő-gyerek kapcsolatból ered. ha a szülő vagy abúzussal, vagy túlóvással nem engedi leválni a gyereket kicsi korban, felnőtt korra sem alakul ki a megfelelő védelmi rendszer. Bárki áthatolhat ezen a gyenge határrendszeren, és van, aki rossz szándékkal teszi. 

Második legfontosabb a szeretetéhség. természetesen mindenki vágyik szeretetre, de bizonyos személyiségeknek kielégíthetetlen a szeretetvágya, és ők úgy érzik, hogy csak az a nagyfokú, a nárcisztikus által a kapcsolat elején felmutatott szeretetmennyiség elégítheti ki őket. A normális társ normális szeretet és figyelemadagja kevés nekik. Ennek később megvan a böjtje, mert ekkora rajongást, figyelmet nem lehet fenntartani, a nárcisztikus nem is akarja, de ha akarná sem tudná. 

Harmadik: ez a személyiség állandóan kívülről várja a megerősítést. önértékelése nagyon alacsony, vagy nagyon hullámzó. A világ tetején, majd a világ alján érzi magát, de mindig külső hatásoktól vezérelve, és szeretné ezt a szabályozó gombot a párkapcsolatában megtalálni. Erre nagyon rá tud ülni az abúzív nárcisztikus: néha nyom egy kis jutifalatot, de általában az önértékelés további lerombolásásn dolgozik, hogy mindent elérjen a másik személynél, amit akar. Elvehessen bármit, amije van a másiknak.

Negyedik: érzelmileg elfojtott. Ez is gyerekkorból ered. Ha valakinek azt tanítják, hogy a vele ellenséges embereket nem szabad gyűlölni, megkérdőjelezni, akkor internalizálja a negatív hatásokat. Így elfogadja, hogy mindenért ő a hibás, és felnőttkorban is megmarad a bűnbak szerepben. Ez azért is érdekes, mert egy családban mindig megvan a bűnbak, és aki annak lett nevelve, később is az marad, ha nem dolgozik rajta.

Ötödik: szeret adni. Vannak adakozó és elvevő típusok. Illetve egyes kapcsolatokban valaki felveszi valamelyik szerepet (előfordulhat, hogy egy elvevő egy másik kapcsolatban adakozó lesz).

Hatodik: függő típus, retteg egyedül maradni saját magával. A függő típus kialakulásában mindig egy manipulatív szülő áll a háttérben. Nárcisztikus, borderline, személyiségzavaros szülő, aki túlzott terhet rak a gyerekre az első öt évében. 

Túlzott bizalom, naivitás, kontrolligény, magányosság, önfeláldozás, idealizmus, unalom. Mindezek belelökhetnek egy nárcisztikus karjaiba.

Közben a nárcisztikus párja is tud bőven bosszúálló, önsajnáló, rosszakaró lenni, csak magáért képtelen kiállni.

Mindez persze csak az agresszív nárcisztikusokkal való kapcsolatot keresőkre igaz. A sima, nem rosszidulatú nárcisztikusok remekül tudnak például egymással kapcsolatba lépni. Lásd Sarko és Bruni, Liz Hurley és Shane Warne, stb. Ezek nem túl stabil kapcsolatok, mert azon alapulnak, hogy ki mit tud elvenni a másiktól, és amint borul az egyensúly, szétesik az egész, de akár évekig is mehet ez az egymást figyelgetés.

A nárcisztikus férfi

Azért Picasso fotóját mellékeltem a poszthoz, mert ő volt az egyik legjobban dokumentált ismert nárcisztikus személyiségzavaros férfi (http://chezdubarry.blog.hu/2012/04/10/title_1654764). Viselkedése tökéletesen mutatja a típusra jellemző jegyeket. De ne gondoljuk, hogy minden nárcisztikus egy Picasso. Legtöbbjük pitiáner lelki parazita, aki a maga kis szemétdombján tesz földdel egyenlővé mindent, és nem születnek remekművek ennek nyomán.

Ha elfogadjuk, hogy léteznek személyiségzavarok, azokon belül pedig nárcizmus, akkor tudunk erről a továbbiakban gondolkodni. Minden általánosítás sántít, hajlamos az ember túlzottan kategóriákban gondolkozni, de a nárcizmus felismerése valóban fontos lehet akár a mindennapi életben is. A nárcisztikus nőkről már írtam egy posztot,  ők vannak kevesebben (http://chezdubarry.blog.hu/2012/03/21/a_narcisztikus_no). A valóban diagnosztizált nárcisztikusok 75 százaléka férfi. Azért lehet őket diagnosztizálni, mert bizonyos krízishelyzetekben a máskor nagyon is felfuvalkodott nárcisztikusok is terápiába mennek, igaz, ez nem változtatja meg őket.

Nem kell démonizálni a nárcizmust, nagyon sok tüneményes nárcisztikus van. Sármos, tehetséges, tevékeny és szórakoztató, igaz, egy-vagy több ember életét ők is pokollá teszik, de mások számára kész élmény velük lenni. Aztán vannak olyanok is, akik egész embercsoportokat visznek a pusztulásba (szektavezetők, diktátorok), de ehhez jó adag paranoia is kell a személyiségbe, ami nem mindenkinél van meg hál' istennek, mert annyi diktátor nem is férne el egymás mellett, ahány nárcisztikus személyiségzavaros szaladgál. Mikor nagyon kártékony egy nárcisztikus? Ha valamelyik szülője, partnere, gyereke vagy közvetlen munkatársa az embernek. A legrosszabbul az jár, akinek a szülője, mert belecsöppen egy olyan helyzetbe gyerekként, amiből nincs kiút. Akit nárcisztikus szülő nevel, nem fog épen kijönni ebből, ez sajnos borítékolható, egész életében nárcisztikusokkal fog kapcsolatokat kialakítani vagy maga is az lesz.

A szakemberek szerint egy nárcisztikussal egy dolgot lehet tenni, messziről elkerülni. A nárcisztikusok ugyanis leszívják az energiádat, elvesznek tőled mindent, amit tudnak, semmit nem kapsz cserébe, csak egy kimerült roncs marad belőled. Az más kérdés, hogy ebben a játékban te magad milyen részt vállalsz, ez most nem témája ennek a posztnak, mert tény, hogy hülye, aki hagyja, de ez sem ilyen egyszerű.

Mik a nárcisztikus jegyek? Legfontosabb: 1. Grandiózus célok, fantáziák. Egy Picasso, Einstein elérte ezeket, más nárcisztikusok nem. Valamiben nagyon nagyot akarnak letenni az asztalra. 2. Mágikus gondolkodás: amikor felszívják magukat, úgy érzik bármit el tudnak érni, ők a legnagyobbak, valójában istenek. Sok esetben ez elég is ahhoz, hogy magasra repüljenek az életben, más esetben csak arra elég, hogy egy bűzös kocsmában minden nap szétverjék a berendezést, amíg kupán nem vágják őket. ha a másikus gondolkodásuk csődöt mond, mély depresszióba tudnak esni. 3. Az empátia teljes hiánya. A nárcisztikus nem szeret senkit, csak saját magát. A rossz az, hogy viszont rendkívül jól tud utánozni embereket, ezért a legérzelmesebb figurának tudja kiadni magát.  4. Drámafüggés: nem szereti a csendet, a gondolkozást, a befelé figyelést, ezért mindig valami akció kell, felfúj problémákat, keresi a bajt, hisztériázik. 5. Kontrollfüggés: mindent minden pillanatban kontroll alatt akar tartani. Ezzel megőrjít mindenkit maga körül, és ez sokszor kontraproduktív, mert teljesen kikerül a kontroll a kezei közül. Azért abban elég ügyes, hogy fokozatosan kerít be másokat, és olyan helyzetekben kontrollál, amiben nincs kiút. 6. Végtelen önzés. Az empátia hiányából fakad, hogy senkinek semmilyen igényét nem hajlandó figyelembe venni, sőt az ilyenfajta igényeket fenyegetésnek veszi, neki viszont minden jár a másiktól, csak azért mert ő van, kész. 7. Projekció: arra használja a körülötte élőket, hogy a saját egóját töltse. Mondjuk addig csepüli a partnerét vagy gyerekét, amíg az egyre ziláltabb állapotba kerül, ettől ő erősnek és vitálisnak érzi magát. nem törődik vele, hogy akár a saját gyerekét teszi tönkre ezzel. Képtelen magát kihúzni a szarból, ezért mindig kell köré valaki, aki a projekció tárgya lehet. A legtöbb nárcisztikus nem tud egyedül lenni, megbolondul a magánytól. 8. Igény a folyamatos elismerésre. Ez jöhet nagyobb körből vagy szűk családból. Általában nem kapja meg, ez is komoly feszültségforrás. 9. Nagyképűség, felfuvalkodottság, amit el tud rejteni bizonyos helyzetekben. 9. Kíméletlenség: semmi nem tántorítja el céljai elérésétől. 

A nárcisztikus működési módja a következő: felvesz egy nagyon magabiztos, vonzó álarcot, emögé rejti szándékait. Alapvetése az, hogy ő tökéletes, és ő mindent megérdemel az élettől, a másiktól, és minden eszközt bevet, hogy ezt meg is kapja. Eszközei közt szerepel a passzív és aktív agresszió, a tükrözés, hízelgés és ajnározás, a bűntudat és félelem keltés és a másik tehetetlenné tétele. Nem tudatos viselkedés ez részükről. Igazából olyanok, mint a hitgyülisek, nem is tudod, honnan szedik ezt a tudományt, mert úgy ömlik belőlük a manipulációs maszlag, mint ahogy más a levegőt veszi. Tulajdonképpen nem is lenne nagy baj, ha csak ennyi lenne: meg akar kapni valamit, azt elveszi, ez így oké, ha ettől nyugalom lenne. de egy nárcisztikus mellett sosincs béke, mert drámafüggők, ha unatkoznak, üvöltenek, ha bajuk van magukkal, projektálnak, márpedig folyton bajuk van magukkal, mert ritkán érik el nagyszabású céljaikat. Ha akarnak valamit, és te is úgy döntesz, hogy a béke kedvéért te is akarod azt, a következő percben már az ellenkezőjét akarják. A teljes összezavarás a cél, és a másik teljes legyűrése. Mintha a másiktól szednék el azt az életenergiát, amire a saját működésükhöz szükségük van. És amikor elszedték, eldobják a másikat, és állnak is tovább. 

Mindig igazuk van, és mindennek mindig úgy kell lenni, ahogy ők akarják. Ezt persze csak azzal, hogy ők akarják még nem tudnák elintézni, ehhez felnövesztenek magukban egy vonzónak látszó személyiséget, amivel becserkészik, akit akarnak.  Ezen kívül rendkívül jó emberismerők, ha valakire rászállnak annak minden gyengeségét, apró hibáját jól megfigyelik, hogy a későbbiekben terrorizálni tudják. Nézzünk egy kapcsolatot egy nárcisztikus férfival: először minden csodálatos, nagyon figyelmes, szenvedélyes, "az igazi", egyszerűen élettel tölti meg azt, akivel kapcsolatot kezd. tele van lendülettel, energiával, szeretettel. Még csak nem is hazudik, a kapcsolat elején a nárcisztikus is azt gondolja, hogy megtalálta a földi paradicsomot a másikkal. Viszonylag rövid időn belül viszont megváltoztatja a viselkedését. Elkezdi leszólni a másikat, okolni (passzív agresszió), játékokba kezd: kicsit megvonja a szeretetet, magába vonul, megsértődik, de aztán egy időre újra a régi, vagy aktív módon agresszív viselkedést mutat (kiabál, esetleg később verekszik). Kiprovokálja, hogy a másik megpróbáljon "beszélni vele", meghallgatja az érveit, de mindent manipulatív módon kiforgat, tökéletesen semmibe veszi a másik igényeit, de minden ilyen vitát, beszélgetést rendkívüli módon élvez. Ha nem mennek a manipulatív játékok, odébáll. A nárcisztikus csak rövid ideig, célzottan hajlandó adni valamit, és csak akkor, amikor ő jónak látja, vagy szükség van erre, hogy megtartsa a szétesőben lévő kapcsolatot. A nárcisztikus lenézi azt, akivel együtt van, gyűlöli az érzelmeket, a szextől fél. Van olyan nárcisztikus, aki rengeteget szexel, de az tárgyiasítja a partnerrét, ezzel távolítja el magától az intimitást. 

Egyetlen dolog miatt érdemes a nárcizmuson elgondolkozni, mert ilyen típusú emberrel, szülővel, férjjel, sőt gyerekkel nem lehet normális kapcsolatot kialakítani, és nem érdemes a mindig kettőn áll a vásár csapdájába beleesve megpróbálni javítani a dolgon, mert csak felőrlődés lesz belőle. vagy ki kell szállni a kapcsolatból, vagy elfogadni, hogy ez ilyen, és élni boldogan. Mert senki nem érdemel meg olyan fokú tönkremenést, amely a nárcisztikust érzelmekkel szerető egyénre vár. Még egy Picasso sem. 

Tulajdonképpen az egészet egyetlen dolog teszi tragikussá, hogy nem is tehetnek az egészről. Örökölték, eltanulták, belelökődtek, ki tudja, de még jóízűen haragudni sem lehet rájuk, mert azt sem tudják, mit csinálnak.

Hozzám jössz?

A nagy kérdés egy kicsit másképp; avagy a házasság, mint a narcopata egyik taktikai lépése.

Évek óta foglalatoskodom a nárcisztikus személyiségzavar témakörével. Nem titok, hogy személyes tapasztalat indított el ezen az úton, és azóta rengeteg szakirodalmat rágtam át, illetve privát beszélgetéseket is folytattam a témában, olvastam beszámolókat is szép számmal olyan emberektől, akik egy nárcisztikus személy áldozatává váltak. Idővel arra jöttem rá, hogy amellett, hogy tényleg van valami hangzatos magában a nárcisztikus kifejezésben, azért is pont ezt az egyet emeljük ki az összes személyiségzavar közül leggyakrabban, mert a számtalan egyedi karakter, és a köréjük épülő történetekben a közös vezérszál az az, hogy a bántalmazó motivációját, és ennek megfelelően a tetteit, általában erősen áthatja – ha nem teljesen meghatározza -, hogy az illető, a mások által, róla formált vélemény alapján határozza meg önmagát.

Jellemzője labilis és következetlen és legtöbbször gátlástalan. A nárcisztikusok (látszólagos) következetlenségében azért mégis van egyfajta logika, ami pont a népszerűség hajhászásukhoz köthető, és nagyon sokszor felülírja a többi, párhuzamos céljukat/motivációikat.

Ha valaki esetleg azon kezdene filózni, hogy a nárci talán mégis megmenthető (mert úgy gondolja, hogy “előbb-utóbb, majd csak maga is rájön, hogy mi a jó neki”), az ezt a dolgot felejtse el! Mégpedig azon egyszerű oknál fogva (is), hogy ha neked valami minden értelemben jó, az neki már eleve nem lehet jó, tehát soha nem lesz köztetek közös nevező! Olyan persze van, hogy egy nárcisztikus – a maga isteni ítélete szerint – ténylegesen a javadat akarja,

• de egyrészt ő úgy gondolja, hogy azért, hogy te kiérdemeld azt a bizonyos dolgot/állapotot, neked bizony valamilyen módon szenvedned kell! Nem kaphatod meg csak úgy “ingyen”!
• Másrészt, azt sem képes felfogni, hogy amiről ő úgy gondolja, hogy az neked jó, ugyanaz, a te álláspontod szerint, esetleg egyáltalán nem szolgálja a javadat. Mert mondjuk erkölcstelen, brutális, és/vagy illegális!

Egy narcopata mindig igyekszik úgy mozgatni a szálakat, hogy egy lépésben következzen be mindaz, amit szeretne elérni, ami minden téren, valamennyi alapvető vágyát kielégíti. Befolyásolhat, sőt ösztönözhet úgy másokat arra, hogy azok megpróbáljanak megfelelni az elvárásainak, abban reménykedve, hogy végül kiérdemelhetik az ő figyelmét, és bekerülhetnek a köreibe. A narcopaták, ezt a technikát remekül alkalmazzák, méghozzá az élet legkülönbözőbb területein, és a legkülönfélébb céljaik elérése érdekében. Ám, igen gyakran esnek végül a saját csapdájukba, pont ezen módszerük miatt. J J J

Nem tudhatjuk, hogy akivé holnapra leszünk, az a valaki ugyanúgy fogja-e majd szeretni és tisztelni azt a valakit, akivé Ő holnapra lesz, és akit ma még biztosan szeretünk és tisztelünk. Azt a valakit, akivel jelenleg közösnek látszik az utunk, de nem tudhatjuk, hogy holnap ezen az úton jön-e majd egy elágazás, amely int valamelyikünknek, hogy erre gyere, barátom! Én – és hangsúlyozottan: én legalábbis(!) – ezzel úgy vagyok, hogy nem hazudok és nem ígérgetek felelőtlenül valakinek, akit szeretek.

Mindenki, a neki megfelelő, tökéletes partnert keresi. Jó esetben, ésszerű keretek közt “tökéleteset”. A narcopata is így van ezzel. Az ő céljaihoz a tökéletes partner annál tökéletesebb, minél több kritériumnak megfelel a következők közül (a teljesség igénye nélkül):

1.   Gazdag, és hajlandó is minden fillérét a nárcira költeni

2.   Van legalább egy jó üzleti ötlete (Mert újra is kell termelni a nagyban elszórt lóvét!)

3.   Rávehető illegális dolgokra (Sok pénz nem jön tisztán, a nárci szerint semmiképp!)

4.   Rávehető, hogy látszatdolgokra (is) költsön, amivel másokat iriggyé tehetnek (Egyértelmű szempont!)

5.   Elég ostoba ahhoz, hogy a nárci ebben-abban átverhesse, vagy valamiért eltűrje neki, hogy folyton átveri (Az nem az igazi, ha létezik ember, akit a nárci nem verhet át! Az neki önmagában soha nem elég, ha “csak” kihasznál valakit!)

6.   Érzelmileg labilis, könnyen függővé válik (Irányítható legyen, és az átlagnál jobban fájjon neki, ha kidobják! Mert így a kontrollmániája és a szadizmusa is kielégül.)

7.   Kijátszható legyen, hogy ha a nárci úgy akarja, akkor az áldozat sohase szabadulhasson tőle. Ha meg úgy, akkor kidobhassa, amikor csak akarja.

8.   Valakiben féltékenységet keltsen (Tehát, státusszimbólumként minél szélesebb körben használható legyen!)

9.   Rávehető legyen a szexben olyan dolgokra is, amiket nem akar (A narcopatákra jellemzőek a különféle szexuális aberrációk, és a szexfüggőség!)

Lássuk akkor, hogy mik azok az alapvető okok és esetek, amikor egy nárcisztikus szociopata házasodik:

1.   A célpontnak van pénze: Az indokok itt egyértelműek. Ebben az esetben 2 alaptípusa van az áldozatoknak. Az egyik a 40 körüli nő/férfi, aki gyermektelen, vagy félig-meddig felnőtt gyermeke van, biztos egzisztenciával rendelkezik, független, olyan valaki, aki megengedheti magának, hogy élvezze az életet. Sőt, “örökbe is fogadhatja”, és eltarthatja a nárcit. A másik, amikor az áldozat még fiatal, tapasztalatlan, de az eddigiek alapján ígéretes karrier áll előtte és/vagy a családja gazdag. Az utóbbival az a bibi általában egy narcopata szempontjából, hogy a célpontja családtagjai nem biztos, hogy megvezethetők. Legyen szó bármelyik esetről ezen a kategórián belül, vele a nárci általában hosszú távon tervez, és akkor talán marad is a tervénél, ha sose fogy el a pénz. De mindez persze közel sem jelenti azt, hogy tervezi hűségesnek maradni. Ne vicceljünk! Még akkor sem, ha nagy a kockázata annak, hogy lebukik, és kiesik az aranyéletből! Ne feledjük, a narcopaták imádnak kockáztatni, lételemük a dráma!

2.   A célpontnak (látszólag) van egy jó üzleti ötlete, esetleg még valami egyebe is van az üzlet beindításához, de egyedül nem megy neki, mert van, ami még neki is hiányzik: Ebben a kategóriában az alapvető áldozattípus harmincas, kis gyermekkel, vagy anélkül, mint mondjuk az 1. kategóriába tartozó áldozattípus, Ha az áldozat ugyan nem is szélhámos, akkor mondjuk kiderülhet az is, hogy túlbecsüli a lehetőségeit, miközben álmokat kerget egy jobb életről, és őt, szerencsétlent (a nárcival ellentétben) hiába is vezérelné a naiv jó szándék, de az üzlet végül mégis bebukhat. Hogy ezzel a típussal hosszú távra tervez-e egy nárci, vagy sem, az az eseteket tekintve megoszlik. Nyilván ő is bízik benne, hogy az üzlet bejön, és ha igen, akkor megéri neki maradni hosszú távon is. De élvezi annak a gondolatát is, hogy ha úgy tartja kedve és lehetősége, és elég ügyesen mozgatja a szálakat, akkor akár ki is penderítheti az áldozatot. Lehetőleg mindent, vagy minél nagyobb részt elvéve tőle minden téren. Gyakori, hogy annyi hasznot azért hagynak az áldozatnak, amennyit nagyon muszáj ahhoz, hogy az hallgasson a “hallgatnivalókról”.

3.   A célpont mindössze arra kell neki, hogy valakit féltékennyé tegyen vele: E mögött sokféle összetett dolog állhat. Ez esetben, a célpont tulajdonképpen bárki lehet, aki által egy nárcisztikus féltékennyé teheti valamelyik másik célpontját. Ebben az esetben mindegy, hogy az áldozat fiatal, vagy nem annyira fiatal. Gazdag, vagy szegény. Alacsony, vagy magas. Sovány, vagy kövér. Szőke, barna, esetleg vörös.  A lényeg, számára ilyenkor nem ezekben a dolgokban rejlik. Hanem abban, hogy azzal, hogy becserkészte az adott áldozatot, valaki mást féltékennyé tegyen! Hogy fájdalmat okozzon neki, vagy motiválja vele őt valamire; ami nyilván a nárcisztikus céljait lenne hivatott szolgálni. Aki felszínesen szemléli a dolgot, az is lehet, hogy olyan álláspontra, jut, hogy “ennek tényleg mindegy, csak dugjon!”, vagy, hogy “ez teljesen igénytelen!”, de azt kell mondjam, hogy igazából nem (egészen) erről van szó. Hanem, némi túlzással élve, de az a helyzet, hogy ha a “megfelelő” személy(ek) szerint menő dolog szumós pasikat felszedni, mert szépek, vagy mondjuk elég szexi megdugni Marilyn Mansont, akkor a nárci ezt elhiszi. (Ugye mondtam már, hogy a nárcisztikusok mennyire befolyásolhatók?)

4.   A kiszemelt áldozatban, megítélése szerint megbízhat (ha nem, akkor majd tesz róla, hogy így legyen), és az illető rávehető zűrös, illegális dolgokra is. De azért nem annyira “hülye”, hogy házasság nélkül is a nárci malmára hajtsa a vizet: Az ok, az jelen esetben, ismét csak nem más, mint a pénzszerzés. Vele általában nem hosszú távra tervez a nárci. Vagy legalábbis, igyekszik minél kisebb nyilvánosság előtt mutatkozni szerencsétlennel, ha csak lehetséges, és sikerül úgy sakkoznia, hogy ez megoldható legyen. Hiszen azt mégiscsak elég megvetendőnek tartja, ha valaki addig alacsonyodik, hogy így lehessen rángatni őt. Ebben a felállásban tehát, a nárcinak mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy valaki mást, egy másik áldozatát  – aki, megítélése szerint nem ilyen ostoba – meg megint más körökben mutogathasson, hisz szinten kell tartania az önbecsülését. Nem ritka amúgy, hogy a két áldozat – és azok körei/társasága -, mit sem tudnak egymásról.

5.   Utolsó esély a börtöntől való megmeneküléshez: Amikor már igen sok vaj van egy narcopata füle mögött, és ezeket a dolgokat mondjuk egy (vagy több) exe, és/vagy esetleg más – általa megkárosított – személyek fel tudnának hozni ellene a bíróságon, olyankor egy gyakori lépés a szociopaták részéről a házasság. Bárkivel, tök mindegy, ilyenkor a cél szentesíti az eszközt! Ez nem véletlen, hiszen remek védekezés lehet (szerintük), ha azt állítják, hogy minden, amit róluk állítanak, az hazugság. És a rengeteg “rágalom” oka, az “egyértelműen” az őket körülvevő féltékenység! Ezzel a trükkel megpróbálják elhitetni, hogy igazából ők az áldozatok. Ez a taktikai lépés, akkor járhat (egy darabig) sikerrel egy nárci számára, ha az áldozatának – a mellett, hogy egyébként szegény igazat mond -, még erős traumás kötődése van a bántalmazója iránt, és ezért, a bántalmazó ki tudja borítani őt. E miatt pedig, az áldozat esetleg olyan meggondolatlan dolgokat mond, vagy tesz, amik a bántalmazónak csak kapóra jönnek ahhoz, hogy “bebizonyítsa”, hogy az illető őrült, hazudik, féltékeny. Persze, ez egy szakértő bíróság előtt ismert trükk (kellene, hogy legyen). Ja igen, és hogy a végére el ne felejtsem: a másik ilyen, börtöntől való megmenekülés miatti házasság alapesete az lehet még – tudom, egészen brazil szappanoperába illő az eset, de létezik -, hogy egy szerelmes lányka/férfiú családja, “valami módon” nyomást tud gyakorolni a narcopatára az ügy érdekében, és “szegény” nárci kénytelen házasodni, különben a szerelmes lányka/férfiú családja feltár a bíróság előtt olyan dolgokat, amikkel börtönbe juttathatja “szerencsétlen”, önnön csapdájába esett narcopatát.

Megbocsájtás??

Nekem undorom van ettől a mondattól, hogy "meg kell bocsájtani, azért, hogy el tudjam engedni ezt vagy azt". Ha erre gondolok, akkor valami fölérendelést érzek, ki vagyok én, hogy megbocsájtok az alattvalónak? Ha pedig nem tudok, akkor csak a bűntudat gyötör, meg ostorozom magam azzal, hogy nincs akaratom vagy bármim, mert nem tudok megbocsájtani. Szerintem nem erről van szó, ehhez idő kell mert idővel lassan megfeledkezel róla, nem kínzod magad semmilyen gondolattal, ami hozzá fűz. Én minden percnek örültem, és gratuláltam magamnak, amikor nem gondoltam rá és valamivel lefoglaltam magam. 

Hogy miért történt mindez velem?  Nem az én dolgom! Az égiek így rendezték, hogy ez megtörténjen, megéljem. Talán fejlődnöm és/vagy tanulnom kellett. Viszont ha nem ismertem volna a kötődést, a szabadságot sem élvezném, ha nem ismertem volna a szerelem izgalmát, örömét, akkor a szomorúságot sem észlelném. 

Gyerekkori kondicionálásban éljük az életünket, ettől kell szabadulnunk. Ítélkezni a szülők fölött sem érdemes, ha arra gondolunk, hogy nem véletlenül születtünk oda, ahová. Itt testben megéljük a lélek poklát, a szenvedést, és kicsit fűszerezzük a túlélést érzéki megélésékkel. Az árnyékunkat nem szívesen látjuk meg, azt elnyomtuk már pici korban. Minél nagyobb a fa, annál nagyobb az árnyéka.

A marionett bábú

Voltak idők, mikor elhitette velem, hogy kizárólag én vagyok a hibás mindenért, s én naiv még ezt is vakon elhittem. Befolyásolása által elhittem, hogy gyökerestül meg kell változzam, hogy mindaz aki vagyok fel kell adjam ahhoz, hogy megfeleljek és beilleszkedjek az őt körülvevő tökéletesnek tűnő, ámde korántsem őszinte világba. Olyan voltam, akár egy marionett bábu, aki csak addig volt jó, míg kedvére tett, míg akarata szerint hajlott jobbra meg balra. Amint az engem mozgató zsinórok általam önálló életre keltek, lényemmel összhangban mozogtak, már nem vált ínyére a játék.

Előkerül a nárci újra és újra

Egy nagyon nehéz ügy. Óriási tudatosság kell hozzá hogy ezt kezelni tudjuk. Az én nárcim szerencsére már nem kerül elő. Mikor még nem voltam teljesen biztos abban hogy valóban mi is az amivel szemben állok, még én akartam vele helyrehozni a dolgokat, legalább olyan szinten, hogy számomra feldolgozhatóvá váljon a sztori. Persze erre roppant nyitott és kedves volt, mint mindig. Csakhogy közben 100% bizonyosságot nyertem hogy mi folyik itt valójában - értelemszerűen nem tőle tudtam meg. 
Mostantól valóságos no contact lett, annyira, higy nem kerestem azóta sem.  Minden este hálát is adok az égnek, hogy nincs közöm hozzá többé, őszintén. Rengeteg pozitívum ér minden más frontról, szépen haladok. Én lettem az aki még arra sem jó hogy kihasználják.  
Igazából nem csodálkozom hogy elkerül, biztos vagyok benne, hogy tudja már nem vesz körül többé a lila köd. Ismer annyira, hogy tudja, hogy ezt már nem magyarázza ki, tehát hozzám max pofonért jönne - az meg nyilván nem kell. Ezért kerültem parkolópályára. Már átláttam a szitán.