Először is saját magunknak kell hogy értékesek legyünk. És ennek előfeltétele hogy nem mások visszajelzéseitől tegyük függővé saját értékünket, úgy ahogyan az a gyermek teszi, mivel még nem rendelkezik se felnőtt tapasztalatokkal - amelyek segítségével fel tudná mérni mit tud és mit nem tud, milyen képességekkel rendelkezik és milyen képtelenségekkel - és még nem rendelkezik külső kapcsolatokkal akik esetleg nem érdekből adnak visszajelzéseket. A gyermeki önkép csak a közvetlen kapcsolati személyek visszajelzéseiből állhat. De amikor mástól függ az önképünk akkor adhatnak nekünk értéket, de aki ad az el is veheti, tehát teljes kiszolgáltatottság és függőség keletkezik. Felnőttként azért nagyon fontos hogy saját értékünket, önképünket saját tapasztalataink alapján hozzuk létre és közvetlen kapcsolatok visszajelzései mindig csak desszert legyen de a fő étel legyen az amit saját magunkról tudunk. Miért? Azért mivel ha egy másik embertől függ az értékünk és ez a másik ember disszociális, akkor nem érdekelt abban hogy valós képet adjon nekünk magunkról, mivel így kizsarolhat mindig több és több igyekvést annak érdekében hogy bizonyítsunk neki hogy "szerethetőek" vagyunk, de azt ő nagyon jól tudja, csak neki nagyon jól esik ez a megfelelési kényszer amit a hamis visszajelzései által aktiválhat. Azért olyan fontos hogy felismerjük: értékünk függ saját magunktól és ha felismerjük hogy hiányosságaink vannak akkor az nagyon jó mivel fejleszteni tudjuk magunkat, tanulni hibáinkból, tanulni saját tapasztalatainkból. És így NEM vagyunk senkinek kiszolgáltatva.
No comments:
Post a Comment