Thursday, 19 July 2018

Ki tudod menteni ebből az érzelmi csapdából a gyermeki tehetetlenségben rekedt önmagadat





Ha megszabadulsz attól, aki érzelmileg bántalmazott, az nem azt jelenti, hogy a bántalmazót legyőzted. Azt jelenti, hogy saját magadat győzted le, a saját félelmeidet, szorongásodat, kishitűségedet, szégyenedet, bűntudatodat, megfelelési kényszeredet. Magyarul: felnevelted magad a védtelen gyermekből, aki voltál, azzá a felnőtté, aki már képes megvédeni önmagát. 

A bántalmazóval nincs dolgod, mert hatalma fölötted eddig sem neki volt. Azért tudott fogva tartani téged, mert te megengedted neki, mert átadtad neki magad, és méltatlanul. Nem azért, mert a bántalmazód egy démoni erő, hanem ő is egyszerűen csak egy mohó gyermek, aki azért akart felfalni, hogy ne éhezzen. Hogy ő kirágja-e magát a saját sémájából az az ő felelőssége. Se megmenteni, se megetetni nem lehet. Te is éhes gyermek voltál, aki önmagával akarta a másikat megetetni, de ez természetesen ugyanúgy nem jóllakás. Ez a felállás kizárólag szimmetriában táplál. Aszimmetrikus viszonyrendszerben azonban teljes mértékben kifosztódás. 

Áldozatot ugyanakkor nem hibáztatunk, amíg nincs tudatában annak, milyen rendszernek a része. Ha azonban a felismerést követően is bennemarad, úgy olyan áldozat lesz, aki nem vállal felelősséget, se magáért, se a gyerekeiért, ha vannak. Az áldozat addig nem felelős, amíg nem tudja, miben van, és zsigerből ismétli eredeti rendszerét, amit örökölt. A felismerés pillanatától kezdve azonban igenis felelős minden percért, ami alatt önmagát fogságban tartja egy másik ember bántalmazásában. Fel kell ismernie, hogy senki nem gyakorol valós hatalmat fölötte, hogy félelme azé a védtelen kisgyermeké, aki ő egykor volt. De már nem az! 

Te vagy itt és most az egyetlen olyan felnőtt, aki ki tudja menteni ebből az érzelmi csapdából a gyermeki tehetetlenségben rekedt önmagadat.

Bántalmazó kapcsolat





Bántalmazó kapcsolatból való szabadulás után a környezet leggyakoribb kérdése ez: “Hogy tudtál eddig élni vele?”  Ez egy teljesen értelmetlen kérdés, és sokkal inkább ez volna a reálisabb a helyzetben: “Hogy tudtál végül megszabadulni tőle?”

Együttélni próbál az ember ezzel-azzal, mire rájön, mire van szüksége, kiszállni azonban, különösen fogvatartó viszonyból, irtózatosan nehéz lehet.

Hogy mi és miért olyan nehéz, ami a környezet számára sokszor elképzelhetetlen, annak külső és belső okai egyaránt lehetnek. 

Belekerülni nem is olyan bonyolult. A tipikus bántalmazó vagy kifosztó vagy nárcista karakter, mindegy a terminológia, rendszerint magas hőfokon nyit, ostromol, udavarol, majd visszahúzódik, netán elbizonytalanodik, ami értetlenséget és hiányt kelt. Azaz manipulatív csapdahelyzetet teremt. Az áldozat nem érti, utánamegy, és innen tulajdonképpen beszállt a játszmájába a másik félnek, anélkül, hogy tudatában lenne. Persze, rögtön vannak jelek: gyors, minden mély megismerési alapot nélkülöző felnyomott érzések, lebegtetés, kényszerítő körülmények, manipulatív technikák, éles kontrasztok, eltűnések, a kontroll és birtoklás elemei. Mielőbbi elköteleződés kierőszakolása a másik félből, váratlanul berántott módszerekkel vagy kész tények elé állítással, netán szorongáskeltéssel, majd annak csökkentésére tett igérettel, a lényeg, hogy az áldozat házon és fennhatóságon belülre kerüljön. További jel az önreflexió teljes hiánya, a felelősségvállalás elutasítása, valamint állandó hibáztatása az áldozatnak, valós ok nélküli folyamatosan jelenlévő bűntudatkeltés. 

A birtokviszony felállítását követően a beetetési vagy mézeshetek fázis felfokozottsága csökken és fokozatos átírása következik az áldozat valóságának. Az ott használt eszközök az ignorancia, amire az áldozat aggódni kezd, és beindul a saját önhibáztatása, hogy mit ronthatott el, amivel a bánásmódot kiérdemelte, így egyre többet és többet ad, hogy hibáját kijavítsa. Az áldozat általában egy sebzett karakter, aki szerethetőségét bizonygatja végig a játszmában. A kifosztó is természetesen sérült a szeretetmintázatában, ám ő ezt állandó bekebelezéssel kompenzálja. Tehát a szeretetmintázat alapsérülése vagy korlátlan adakozásban, vagy korlátlan kifosztásban nyilvánul meg, és ha ez a két karakter találkozik, akkor a szituáció polarizálódik. A kifosztó elvesz és nem ad, ugyanakkor telhetetlen és örök elégedetlen belső űrje miatt, és empátiahiánya akadályozza abban, hogy a másik fél igényeit is befogadja, számára a másik fél eszköz csupán céljai elérése számára, ami jelen esetben a birtokviszony felállítása. Az adakozó karaker sérülését a másik fél kielégítésével kompenzálja, és miután valós szeretetet nem kap vissza, csupán annak látszatát, önmagát bántja. Azaz okolja, hibáztatja és tovább fosztja, mert eleve ez az öröklött alapsémája. 

Háttérben gyakran egy magányos és figyelemhiányos gyerekkor áll,

aminek természetes folytatása a kifosztó viszony, és egy definiálatlan elvárásnak való állandó megfelelési törekvés, aminek sikere kizárt. Az áldozat mindig hibásnak érzi magát, amiért nem szeretik eléggé, azt hiszi, ő az, aki nem elég, 

a bántalmazó meg mindig áldozatnak pozicionálja önmagát, mert neki soha nem adnak eleget, miközben ő maga tökéletes, és megtesz mindent.

Az első kör párválasztás elég gyakran és szükségszerűen megy mellé, mert senki sincs tisztában se önmagával, se a mintáival ahhoz, hogy ezeket figyelembe tudná venni, leküzdhetné vagy fejleszthetné. A különbség ott lesz majd, hogy van, aki benne marad, vagy ugyanazt ismétli, és lesz, aki képes ezen dolgozni.

Visszatérve a vázolt mintázatra: megy tehát a játszma. A kifosztó minél többet akar, és elégedetlenkedik, tehát bántani kezd, verbálisan vagy olyan légkör teremtésével, amiben a másik egyre értéktelenebb. Az adakozó még jobban alámegy, és egyre inkább elfogy. A kifosztó kontroll alá helyezi, hogy saját szorongását csökkentse, ami a kielégíthetetlen belső bizonytalanságból fakad. Az adakozó reakcióként ugyanezt a mintázatot veheti fel, és gyakorlatilag 

kiprovokált féltékenységi rohammal reagál, teljes az érzelmi bizonytalanság. 

Az adó folyamatosan a vevőre rezonál a sémában, legerősebb szenzora az empátia, gyakorlatilag elveszti önmagát és a másik szemén át néz önmagára. A vevő önmaga körül forog, saját szükségletei mohó kielégítése a célja, és nem veszi észre, mert nem érdekli, hogy áldozatát felfalja. Miután az adó energiája fogy, a vevő egyre kevesebbet kap, egyre elégedetlenebb és bűnlistát nyom az áldozat fejére, aki fuldokolni kezd saját definiálatlanul mozgó bűnei alatt, és magát az elkövető szemén át látva egyre szarabbnak ítéli. A rendszer izolált és kisajátító általában, tehát nélkülözi azt a külső tekintetet, amin át az áldozat valósan ráláthatna önmagára. 

Minden sérülés gyökere a szeretetlenség, ami aztán az alap személyiséggel keveredve, mohó kifosztást vagy elárasztó adakozást eredményez, mindenképp aszimmetriát tehát, az a döntő, hogy az alapkarakter a saját vagy a környezet szükségleteit helyezi előtérbe. Ha a saját kielégülés a cél, akkor mindenkit felzabál. Ha a szolgálat a cél, akkor meg felzabálják. És ha ez dinamikát alkot egymással, akkor a fenti játszma lesz az eredménye. 

Az esetek többségében az áldozat szenved akkora traumát a kifosztottságban, ami személyiségfejlődést eredményez, illetve ő akar a végére járni a saját tévedéseinek, ezért el fog merülni az önismeretben, ami a mentőöve lesz. A bántalmazó azt a konklúziót fogja leszűrni, hogy újabb ember nem volt méltó az ő nagyszerűségéhez, pedig ő mindent megtett. Itt jön a nehezebb része a történetnek.

Az áldozat menekülni kezd, a bántalmazó egyre dühösebb, mert kontrollt és forrást veszít. Neki minden tulajdonjog számít, mert ezek határozzák meg az identitását. A kezdeti szakaszból ismert érzelmi skálával operálva próbálja visszarántani áldozatát. Jön újra a mézeshét, azaz érzelembomba bedobás: életem vagy, belehalok, ha elhagysz, minden vagy, mindent megteszek ezután. Ez tehát reményt kelt az áldozatban, hogy most aztán tényleg szeretni fogják. Ugyanakkor ezzel igazolja saját erőfeszítéseit: csak lesz értelme ennek a sok szar évnek, amit lehúzott a másik mellett. Aztán ezek a visszanyert szakaszok egyre rövidülnek, az áldozat egyre kiürül, és minél durvábban menekül vagy ellenáll, úgy jönnek a büntetések, az érzelmi zsarolós technikák, a bántások a másik oldalon: szar vagy, senki vagy, teljes érzelmi bántalmazás. Miután az empata alkat eleve hajlamos bántani és hibáztatni önmagát, ezek a vádak teljességgel összeroppantják, és elhiszi, hogy ő egy értéktelen szar, bűntudata támad és hajszolja a jóvátételt, jó akar lenni, hogy elkövetője vélt sérelmeit enyhítse. Így lesz a játszma egyre végtelenítettebb: magyarul az áldozat annak az egykori önmagának gyermeki érzelmi állapotába zuhan, aki fél, aki retteg, aki szorong, akinek bűntudata van, aki meg akar felelni, aki a szeretetet és elismerést könyörgi. Vagyis ezekben a szakaszokban az áldozat valójában a saját fojtogató érzéseinek rabja, de ezt a hatalmat bántalmazójára, mint kvázi fölötte uralkodó büntető autoritásra ruházza. Ettől egyre gyengül, amitől érzelmileg és fizikailag válik képtelenné a szabadulásra. Kötődésként értelmezi kapcsolatát, ami valójában sérült kötődésminta, hiszen nem ismer másikat, és az állandó belső munka, amit a saját bűntudatával és bizonygatásaival vív, teljesen odakötik, amire ráerősít az elkövető durván hibernáló és összezavaró, patológiásan kötő kétpólusú bánásmódja, amit szerencsétlen áldozat egy idő után hasonlóképp reflektál, így végül mindazon bűnökért is ő felel, amiket ellene követtek el. 

Ez a rendszer egy örvény lesz, és senki se érti kívülről, hogy miért nem lehet kiszállni egy ekkora szarból.


Itt jöhet a képbe az önismeret. Amikor az áldozat profi külső hatásra elkezd rálátni önmagára, és saját maga megismeréséből rájön, hogy ő mégsem olyan rossz ember, ahogyan vele bánnak, büntetik és vádolják, valamint rájön, hogy ez az érzelmileg kifosztó és manipulatív bánásmód egyszerűen nem emberi és nem lehet kiérdemelni. Ez a bántalmazó sztorik igen gyakori vége. Tehát, amikor az áldozat belső munkáját megvívva, eljut oda, hogy önmagát felszabadítsa és ki akar szállni, akkor a bántalmazó a passzív agresszióból egészen aktív agresszióba kapcsol: megfenyegeti, zsarolja áldozatát azzal, ami annak legdrágább, például a gyerekeivel. Vagy elkobozza az egzisztenciáját. Vagy lejáratja szakmailag. Vagy teljesen eltávolítja az áldozat baráti hálózatát, és elzár minden kiutat. Ettől az áldozat gyakran kerül hisztériás állapotba, ami provokáció, és felhasználható ellene egy bírósági tárgyaláson például, mondván, hogy nem beszámítható.

A téma mindennapos.  Aki kijött belőle, gyakorlatilag náci táborból szabadult, tehát már-már emberfeletti dolog. Ne kérjétek számon, hanem támogassátok. Az ember személyisége fejleszthető, elhagyhatók régi rossz mintázatok. Adjatok egymásnak erőt, ne szégyelljétek a sebezhetőséget. Mondjátok el minél többen, hogy van kiút! 

Van esély emberhez méltó életre.

Monday, 2 July 2018

NEM SZERET AZ..

Honnan tudod, hogy szeretnek?
Magadra nézel: érzelmi biztonságban vagy?
Ha nem vagy: nem szeretnek.
A gond az, hogy sokan nem tudjuk, hogy érzelmi biztonságban lenni milyen.
Azért nem tudjuk, mert ennek biztonsága valamikor, valahol sérült bennünk valakivel.
Így aztán nagy bajban vagyunk: nem látunk különbséget.
Ki szeret és ki nem?
Ha mondja, akkor elhisszük.
Minél hangzatosabban mondja, annál inkább.
Következésképp: minél sérültebb vagy, annál inkább nyalsz be egy nárcisztikus szerelmi vallomást.
Annál kevésbé tudsz figyelni saját magadra.
Annál inkább határtalanul veszel el a kapcsolatban, és adod át magad a korlátlan manipulációnak.
Minél kevésbé érzed a biztonságot, amit az állítólagos szerelme ad, az annál inkább hajt, hogy még magasabbra told a teljesítményed nála.
Mint korbáccsal-kockacukorral idomított állat.
De hiába mert egy idomár állatává válsz egy ilyen kapcsolatban!
Feketén-fehéren leírtam: felfogtad?
Tehát: amíg nem tapasztaltad meg az érzelmi biztonságot, amit te nyújtani tudsz magadnak, vagy nem rehabilitáltad ezt a gyerekkori mulasztást egy segítővel való szimmetrikus kapcsolatban, addig NEM fogod tudni megkülönböztetni az érzelmi biztonságot az érzelmi fenyegetettségtől.
Ha nem vagy érzelmi biztonságban mellette, amikor önmagadban képes vagy erre, akkor egészen fucking biztosra veheted, hogy NEM, nem szeret.
Mindegy, mi a lófaszt karattyol össze!
Sőt, minél parasztvakítósabban nyomja, hogy szeret, az annál játszmagyanúsabb és vérlázítóbb.
Arról szól, hogy összezavarjon és beleragadj a végtelen szarba.
Láttál már teljesen lefagyott, totál önbizonytalan, sebzett-sérült, azonnal idegből reagáló-védekező-támadó, örömtelenségbe dermedt koraöreg embereket?
Mert én igen. Én láttam.
És mindig, a kutatás végére kiderült, hogy a “szeretet” miatt...
Ne várd meg, míg te is oda jutsz.
Nem érdemes. Nincs miért.
Nem szeretet az.
Hadd lássanak a gyermekeid valós emberi érzéseket. Az érzelmi kifosztáson és teljes elfojtáson túlmenően.
Szabadítsd fel magad, és rajtuk keresztül mindent.
Hagyd áramolni benne a real emberi érzéseket: düh, bánat, gyász, szomorúság, egészen a feloldásig. Ami az öröm maga.
A végtelen és szabad, igaz és tiszta öröm, amikor letetted a terheidet.
Legyél a szeretet te magad, és akkor majd megtudod mi az.

Tuesday, 12 June 2018

FELFOGNI A FELFOGHATATLANT

Egy nárcisz a gyermekkorában elszenvedett sérülések, abúzusok miatt válik áldozattá. Megreked egy bizonyos szinten. Épp akkor, mikor a kicsi gyerek empátiával fordulna az őt körülvevő világ felé. Mikor az önös érdek átválthatna nála megértéssé, a másik irányába való figyelmességgé. Náluk megreked a gyermeki önzés "CSAK én vagyok a fontos magamnak és másnak" szintjén.

Felnőttként a legtöbbjükből bántalmazó lesz(tisztelet a kivételnek), aki egyre-másra szedi az áldozatait. Hisz ezt a mintát látták, ezt másolják. És innentől kezdve viharos gyorsasággal tesznek tönkre érzékeny, empátiával rendelkező embereket. Épp olyanokat, amilyenekké szeretnének válni, de sosem fognak.

Miért nem ismerjük fel őket?
Mert mire felismernénk, már rabul is ejtettek.
Mert olyan megnyerőek, kedvesek, sármosak, bájosak, figyelmesek,  magabiztosak(annak mutatják magukat), de közben esendőek a sérüléseik miatt(amit vadul titkolnak). Észre sem vesszük, de egyből bekapcsol nálunk a "meg kell menteni" gomb. Ami náluk hiányosság az empátiában, az erősségük az emberek megfigyelésében, kiismerésében, feltérképezésében. Azonnal leveszik, hogy mire van szükségünk, hogy mi a szeretetnyelvünk és neki is látnak az érzelmi bombázásnak. Úgy érezzük, hogy tökéletes a harmónia, a boldogság, hogy végre életünk párját, a másik felünket találtuk meg. De valahogy a levegőben mindig ott lebeg az elérhetetlenségük. Ami csak fokozza a hozzájuk való ragaszkodást. Hisz, ami elérhetetlen, az mindig izgalmasabb. Ők is érezhetik szerelmesnek magukat, mert ezt látták pl. filmekben és másoknál, de ez hamar ki is fullad náluk, mert melós. Munkával jár. Egy egészséges ember örül, ha boldogságot, örömet okozhat a másiknak. A nárcisznak kizárólag az okoz örömet, az tölti fel energiával, ha az ő egóját fényezik. Csakis az övét!!! Ez az egyedüli energiaforrása. Ezért tart egyszerre akár több vasat is a tűzbe.
Nem tanulta meg a szeretet adását, felnőttként meg már nem lehet megtanítani rá. Lehetetlenség! Ne is próbálkozz vele, mert nagyon csúful veszíteni fogsz.

Folyamatosan azt az űrt szeretnék betölteni, ami bennük van. Ha elszipkázzák, kizsigerelik a másikat, azt gondolják, többek lesznek. Annyival mindenképp, hogy a hozzájuk legközelebb állók fölé kerekednek és elnyomják, eltiporják. Lelkileg vagy akár fizikailag is. Minél erőteljesebb az elnyomás, a leértékelés, annál nagyobb bennük az elégedettség, a párjukban meg a kétség. "Biztos én voltam a hibás, nem szeretem eléggé, jobban kéne figyelnem rá....akkor kedvesebb, odaadóbb lenne, épp úgy, mint a kapcsolatunk elején"
Aha, csakhogy a kapcsolat elején a beetetési fázis zajlott. Hogy aztán, ha bekaptuk a horgot és kellőképp a torkunkon akadt, jöhessen a második lépcsőfok, a leértékelési fázis.

Később, ahogy telik a velük töltött idő, úgy fokozódik az elérhetetlenség és a sok gyötrés, bántás. Épp azt alkalmazzák, amit ők kaptak gyerekkorukban, illetve nem kaptak meg.

Ne merészelj az álarc mögé látni, mert garantáltan rosszul jársz! Ott rejtőzik az a sérült, bántalmazott kisgyerek, akit önmaguk előtt is titkolnak és szégyelnek. Amint repedezik a maszk, ellenséggé válsz!

A harmadik fázis idejére annyira kimerült és összezavart, önbizalomhiányos leszel, hogy csak görcsösen kapaszkodsz a bántalmazódba, függés alakul ki.
A kívülállók ezt már végképp nem szokták megérteni, sőt elítélik. Aki nem élt át ilyet, az el sem tudja képzelni, hogy mi történhet a színfalak mögött.
Zajlik a húzd meg, ereszd meg játék, ami végképp felemészt és bizonytalanságban tart.
De a nárcisztikus célja ez!

Ezután mikor épp nem számítasz rá, úgy dob el, mint egy megunt rongyot, hogy aztán a függésben maradt, értetlenül bámuló áldozat könyörögjön, megalázkodjon. Letilt mindenhonnan, nem veszi fel a telefonját, nem adja vissza a pénzedet, a holmijaidat csak, hogy pitiáner módon éreztesse a hatalmát és, hogy azt érezze ő diktálja a feltételeket.

Mikor minden maradék energiádat összeszedve talpra próbálsz állni, tuti, hogy akkor csörren meg a telefonod, pittyen a messengered, a vibered. És jelentkezik a nagy büdös semmiből. Pedig már elindultál, megtettél néhány lépést. De egy nárci sosem adja olcsón magát! Nem! Akkor sem, ha a legcsóróbb. Szimatot fog, mert ehhez is remekül ért! Hogy mikor jelentkezzen újra. És mivel még nem vagy erős, mivel még függsz tőle, vissza fog szippantani, hogy újult erővel ismét eldobjon.

Nem vagy hibás! Olyan ez, mint a drog.
Hogy kinek mennyi idő, míg lejön a szerről, az egyéni. De le lehet jönni, ezt garantálom neked!
Ignorálás és No contact- ez az egyetlen módszer ellenük.

És a menekülés, de a sajnálatuk soha, semmiképp!

Monday, 11 June 2018

Nézzen tükörbe

Legközelebb, amikor a nárcisztikus partnere elalszik,
Ne nézze meg a mobilját.

Ne nézze meg, kivel írogatott vagy milyen honlapokon böngészett.

Ne nézze meg a pénztárcáját, csak azért, hogy bizonyítékokat találjon olyasmiről, amit Ön már rég tud, de eddig nem akart tudomásul venni.

Menjen egy tükörhöz, nézzen bele és kérdezze meg saját magát: miért tűröm mindezt még mindig?

Kérdezze meg magát: miért nem pakolok és miért nem hagyom el azt, aki nem vesz engem figyelembe?

Miért hagyom, hogy továbbra is lábtörlőként kezeljen engem ez a személy?

Ha elgondolkodik és felismeri a miértek valódi okait és azt, hogy miért is maradt eddig, anélkül, hogy kibúvót keresne magának és a kapcsolatuknak, a realitással szembesülve, képes lesz elhagyni partnerét.

És ezzel a pokoli szenvedésnek is végre véget vet.

Tehát: Hagyja abba azt a kialakult szokását, hogy mindig csak „vele” foglalkozik.

Nézzen a tükörbe és végre foglalkozzon saját magával.

Igen: Ön elég jó, megállja a helyét, értékes, jól néz ki, erős személyiség és mindezt tudomásul véve, sikerülni fog ez a lépés!

Ez CSAK Öntől függ és eddig is mindent meg tudott oldani, ami csak Öntől függött.

Hiszen "Ő" semmit nem oldott meg Ön helyett. Inkább fordítva volt: Ön egyedül maradt a megoldandó dolgokkal, Önnek kellett mindent elintézni.

Egyedül azt NEM tudta megoldani a partnere helyett, ami valójában NEM Öntől, hanem tőle függött.

Monday, 4 June 2018

No contact - és a nárci hiánya ami csupán egy "tünet"




Amikor végre sikerül erőt venni magunkon, hogy elküldjük a nárcisztikust utána vezessük be a 'No contact'-ot. A nárcisztikus nem tudja elviselni ha ignorálják, főleg ha valaki olyan aki neki elsődelges forrás volt. Lehetséges, hogy a nárcisztikus rövid időn belül felpróbálja venni a kapcsolatot velünk, de lehet csak hetek vagy hónapok múlva. Az idő intervallum mindig attól függ, milyen más forrás áll a nárcisztikus rendelkezésére és mennyire elégedett vele.  De több, mint biztos, hogy egy idő után a nárcisztikus jelentkezni fog és megint felakarja venni a fonalat, ott ahol befejeződött. 

Amikor a "no contact" bevezetése után a nárci újra keres az egy tünet ami a nárci dinamika természetes velejárója. Az, hogy nekünk nagyon hiányzik az is tünet ez pedig az empata tünete. Ezt az áramkört le kell kapcsolni, meg kell szüntetni mert csak utána jöhet a gyógyulás!  Ezt a melót tudatosan kell végig csinálnunk! Erősen!!  Az érzésünk valós de inkább csak tünet. Ezeket a sémákat a nárci nevelte belénk aki nagyon jól tudja, hogy hogyan fogunk visselkedni. A nárcisztikus a manipuláció legnagyobb sztárja. Soha ne higyjünk ennek a hazug érzésnek. Egy nárcinak nincsenek valós érzelmei, igazából mi őt nem érdekleljük, ezért vele szemben nekünk sem kellene, hogy legyenek érzéseink.  Ők csak másolják az érzéseket, azt az érzelmet, amit érzünk ezért át kell értékelnünk mindet mert a hazugság szülte. A nárci csupán azért van velünk, mert hasznosak vagyunk a számára, legyen az anyagi haszon, szex vagy mert jól főzünk, szorgalmasak vagyunk, kapcsolataink vannak, vagy mert épp csak nem akar egyedül lenni. Egy hazug kép hiányzik, ami nincs és soha nem is létezett?  Akkor sem létezett sajnos, amikor a legboldogabbnak éreztük magunkat mellette!  A nárci nem olyan, mint mi, a nárci nem egy valóságos és érző ember, hanem egy ragadozó aki felvette egy bohóc álarcát és ez a hiány érzet, amit érzünk egy patológiás emberi kapcsolat terméke. Nézd így! és mond: "azt érzem, hogy hiányzik, de a valóságban mindig csak bántott.  Nem természetes ez az érzés vele szemben. Örülnöm kellene, hogy nem látom.  Boldog akarok lenni és nem egy toxikus emberrel kellene csatákat vívnom."  Mivel a nárcinak nincsenek valós érzelmei, nekünk pedig vannak, emiatt vagyunk lelkileg a fogjai. 

Egy példa: azt, hogy hiányolom az csak egy tünet, mert amikor ott voltam otthon és vele szemben ültem és beszélgettünk, akkor is ugyanolyan távol volt tőlem, mint most amikor X km választ el tőle. Soha nem volt ott amikor szükségem volt rá, soha nem számíthattam a segítségére, és soha nem tudtam lelkileg közel kerülni hozzá.  

Szóval szerintem ezt az egészet, amit érzünk úgy kell kezelnünk, hogy ezek csak hibás sémák működése.

Sok sikert a no contacthoz és értékeld át ezt a hiányt, mert egy lélekterroristát nem kellene hiányolnod.

Friday, 1 June 2018

FIGYELMEZTESSÜK E AZ ÚJ ÁLDOZATOT?

CSODÁLATOS? IGAZ? 

Figyelmes, gondoskodó, szeretető, kedves, vicces, adakozó..

Te más vagy, mondja. Az ex őrült, megszállot és bántalmazó.  Nem olyan különleges, mint te. 

Csak várj! Amíg nem teszel valamit ami nem tetszik neki és a maszk leesik. Nem hiszem el, mondod magadban, mert valójában csak azért mondom ezeket, mert rögeszmés és féltékeny vagyok aki nem képes elengedni a múltat. Ez az amit mondtott neked? 

Érted már, miért szólít téged is ugyanazokon a neveken amiken engem szólított hajdanán, mert én sem voltam az őrült, bántalmazó rögeszmés barátnő én is ugyan az voltam mint, most te. Egyben vagyok csupán bűnös, hogy volt véleményem, ami nem mindig egyezett az övével. 

Nos, ez a felismerés téged is hamar utólfog érni, mert 

TE VAGY A KÖVETKEZŐ


Próbáltam figyelmeztetni az új áldozatot, persze eredménytelenül. Számtalanszor elküldtem neki a szerelmes üzeneteket amiket a nárci nekem irt a háta mögött. A vallomásokat, hogy "nem szereti" és csak "egy szükséges rossz", hogy  "kihasználja, ha már a nő annyira szereti és vele akar lenni". Olvashatta az e maileket, sms üzeneteket amiket a nárcitól kaptam. Felhívtam amikor kapcsolatba lépett velem a nárci, hogy figyelmezetessem. A  "terembe ment edzeni" vagy a "boltban van". A fenét! Órákat beszélt nekem, ígérgetett...ott hagyja.  Panaszkodott, hogy mennyire rossz neki, az új áldozattal, és béküljünk ki mert szenved.  Miközben az új áldozat a nárci lakásában épp takarított, vagy mosott vagy a gyerekére vigyázott. (Aki az előttem való kapcsolatából való). Felhívtam az új áldozatot, beszéltem vele, próbáltam megérteni, miért hagyja ezt? Ha engem valaki figyelmeztetett volna, ha kézenfekvő bizonyítékom lett volna, e mailek, sms-ek amikben másnak szerelmet vall, én megköszöntem volna és hálás lettem volna, hogy szólt. Az új áldozat nem... ő csak annyit mondott mindig, hogy "dehát mert szeretem".  A végén ellenségekké váltunk, és megfenyegetett hogy ne írkáljak neki mert feljelent. "Ne árulkodjak" állandóan mert ha nem akarok a nárcival lenni akkor mit akarok?? Miért írogatok??"  

Nem érti... Sajnos az új áldozat teljesen tudatlan a nárcizmussal és annak veszélyeivel szemben.  Ha az illető még társfüggő és sérült is sajnos megvan a recept a behálózásra és az új áldozat kapcsolatban való tartására, manipulálására. Főleg ha még azt is mondják neki, hogy az ex őrült, hazug, megszállott és bántalmazó a nárcival szemben.  Az új áldozatnak választania kell a szerelmi bombázás, amit látnak és tapasztalnak, és mint amit mi mondunk nekik. Nagy valószínűséggel nem azt válasszák amit mi mondunk. 

Az új áldozat most azt tapasztalja amit mi tapasztaltunk és így lesz ez a következővel is és az utána következővel is és így tovább mindaddig amíg a nárcisztikus meg nem hal mert a nárcizmus nem csökken az évek előrehaladtával inkább még rosszabb lesz hisz egyre több tapasztalot szerez az áldozatai manipulálásában és a visszaélésben.  

Nos abba hagytam. Nem figyelmeztetem többet. Két okból kifolyólag.  Mert úgysem  fog hinni nekem, a másik pedig, valahol egy nárcizmustól szóló cikkben olvastam, hogy ez a sors. Hagyni kell mert talán az új áldozatnak is megkell tapasztalnia, neki is átkell esni amin nekem kellett átesni, mert tanulni valója van. 

Én már tudom mennyire mérgező egy ilyen kapcsolatban lenni. "A tudás hatalmat ad" szól a mondás.  Mindenkinek javasolom, hogy olvasson, kutasson a nárcizmus után.  Nekem ez adott erőt, hogy kijöjjek egy mérgező kapcsolatból. 


Friday, 18 May 2018

A N Á R C I S Z T I K U S S Z E M É L Y I S É G





A N Á R C I S Z T I K U S S Z E M É L Y I S É G - még mindig az önbizalomról
Amikor nem valódi az önbecsülés...
...a kifelé mutatott magabiztosság mögött sokszor nincs belsőleg megélt, valódi, mély önbecsülés: a lehengerlő, vonzó, laza személyiség álcája sokszor egy törékeny, mások megerősítéseiből összetákolt önértékelést takar. Ilyen például a narcisztikus személyiség... 
Először is egy nagyon erős feljogosítottság érzés jellemzi őket: azzal a belső meggyőződéssel élnek, hogy nekik gyakorlatilag bármit szabad megtenniük, őket nem kötik a szabályok, a törvények. Másoktól nagyfokú csodálatot és tiszteletet várnak el, és ha úgy érzik, hogy ezt nem kapják meg, akkor általában dühvel, sértődöttséggel, esetleg agresszióval reagálnak. A narcisztikus személyek rendkívül irigyek tudnak lenni: amikor azt látják, hogy mások elismerést, figyelmet kapnak, akkor úgy érzik, hogy ezzel őket rövidítik meg. Ugyancsak fontos jellegzetességük az empátiahiány, ezek a személyek ugyanis igen nehezen tudnak együtt érezni másokkal, szeretetet kifejezni a többi ember iránt. ... azt sem könnyen veszik észre, ha mások szeretetet, empátiát fejeznek ki feléjük. A tiszteletet és a csodálatot felismerik, az őszinte szeretet jeleit nem.
Dr. Szondy Máté ... háromfajta működést tulajdonít a nárcisztikus emberek gondolkodásmódjának: a magányos gyermek, a grandiozitás és az önnyugtatás állapotát.
„A magányos gyermek állapotban az illető azt éli meg, hogy nem szerethető, értéktelen, és teljesen egyedül van a világban. Ilyenkor szomorúságot, elutasítottságot, megalázottságot és öngyűlöletet érez. Ez egy nagyon nehéz és szorongáskeltő élmény, ezért ebben az állapotban minél kevesebb időt próbál eltölteni.
A grandiozitás állapot az elhagyatottság és csökkentértékűség túlkompenzálása, itt jelenik meg a feljogosítottság-érzés, a versengés, a hatalomra törekvés. Ám abban az esetben, ha nem képes a grandiózus állapot elérésére – például, mert nem kapja meg másoktól a várt elismerést –, akkor az önnyugtató munkamódba kapcsol át. Ekkor megpróbálja valamiképpen csökkenteni a magányos gyermek által átélt fájdalmat és ürességet.”
... ennek számos módja lehetséges: sokan növelik az izgalmi szintjüket, extrém sportokat űznek, szerencsejátékokat játszanak, drogokat használnak vagy szexuális élményeket keresnek. Mások inkább sokat esznek, a tévésorozatok világába vagy a fantáziájukba menekülnek, így képesek időlegesen enyhíteni az értéktelenség és az üresség érzését.

Saturday, 12 May 2018

Védelem a nárci ellen

Először is saját magunknak kell hogy értékesek legyünk. És ennek előfeltétele hogy nem mások visszajelzéseitől tegyük függővé saját értékünket, úgy ahogyan az a gyermek teszi, mivel még nem rendelkezik se felnőtt tapasztalatokkal - amelyek segítségével fel tudná mérni mit tud és mit nem tud, milyen képességekkel rendelkezik és milyen képtelenségekkel -  és még nem rendelkezik külső kapcsolatokkal akik esetleg nem érdekből adnak visszajelzéseket. A gyermeki önkép csak a közvetlen kapcsolati személyek visszajelzéseiből állhat. De amikor mástól függ az önképünk akkor adhatnak nekünk értéket, de aki ad az el is veheti, tehát teljes kiszolgáltatottság és függőség keletkezik.  Felnőttként azért nagyon fontos hogy saját értékünket, önképünket saját tapasztalataink alapján hozzuk létre és közvetlen kapcsolatok visszajelzései mindig csak desszert legyen de a fő étel legyen az amit saját magunkról tudunk. Miért? Azért mivel ha egy másik embertől függ az értékünk és ez a másik ember disszociális, akkor nem érdekelt abban hogy valós képet adjon nekünk magunkról, mivel így kizsarolhat mindig több és több igyekvést annak érdekében hogy bizonyítsunk neki hogy "szerethetőek" vagyunk, de azt ő nagyon jól tudja, csak neki nagyon jól esik ez a megfelelési kényszer amit a hamis visszajelzései által aktiválhat. Azért olyan fontos hogy felismerjük: értékünk függ saját magunktól és ha felismerjük hogy hiányosságaink vannak akkor az nagyon jó mivel fejleszteni tudjuk magunkat, tanulni hibáinkból, tanulni saját tapasztalatainkból. És így NEM vagyunk senkinek kiszolgáltatva.

Saturday, 5 May 2018

Belül dühöngő szörnyeteg és sérült kisfiú is egyben.

#narcisztikusneveltetes
Részvétet és együttérzést még mindig szoktam érezni azok iránt a nárcisztikus és/vagy pszichopata férfiak iránt, akikkel gyerekként kegyetlenül bántak... a maszkjuk mögött nem csak a szörnyeteget, de a sérült kisfiút is látom. Bárcsak megváltozna a világ, bárcsak másképp bánnánk a gyerekeinkkel...

Wednesday, 25 April 2018

Az istent játszó férfi



Miért hiszi a férfi, hogy bármit megtehet egy nővel? Mert a nő hagyja. Mert azt mondja, ő szerelmes, és ez mindent képes felülírni.


Nincs többé Én. Abban a pillanatban megszűnt létezni, amikor először hívtam fel telefonon több hónapos csetelés után. Nem voltam már gyerek, (azt gondoltam) tudtam, milyen szeretni, csalódni, megcsalva lenni, szenvedni, irtó boldognak lenni és borzasztó mélységeket megélni.
De ő más volt, mint a többi. Ő a legszebb szavakat írta és mondta nekem de legfőképpen kitartó volt. Hosszú, átbeszélgetett éjszakákon át próbáltuk együtt megváltani a világot - amikből aztán felejthetetlen hajnalok lettek...
Ismered azt az érzést, amikor nem akarsz aludni, mert jobb a valóság, mint az álom? Én igen. Én mellette ezt éreztem. Gyűlöltem a nappalokat, amikor nem voltunk együtt, utáltam mindenkit, aki vele lehetett, amikor én nem. És te jó ég! Számomra minden körülötte forgott!
Tudtam, hogy nincs örökké tartó rózsaszín felhő, de ő úgy robbant az életembe, mint egy második világháborús bomba, és én pedig megdöbbenve álltam, hogy MI VAN? Mert én ilyet még soha nem éreztem - pedig azt hittem, már mindent tudok a szerelemről.
Hát, kurva nagyot tévedtem...Ő volt az, aki egy olyan sebet hagyott bennem, ami soha nem fog begyógyulni. Nem amiatt, ami velünk történt, hanem amiatt, amit velem tett. Elvette legbelsőbb valómat, önmagamat, és én bolond, szerelmes lány még élveztem is.Majdnem mindent feladtam érte. Messze kerültem a barátaimtól, a családomtól mert minden lehetságes pillanatot vele akartam tölteni, pedig ő egyiket sem tudta pótolni. És elfeledkeztem arról, hogy mik az álmaim. Mert egy olyan jövőképet teremtett nekem, amire eddig nem is vágytam, de vele mégis az időtlen boldogságot ígérteAzt mondta, csodás feleség lennék - és én  sütit sütöttem neki, pedig gyűlölök!  Takarítottam nála. Bevásároltam, nem kértem érte pénzt hisz semmije sem volt. Persze mindezt óvatosan tette, szépen, finoman, kedvesen, én pedig csak neki akartam megfelelni, hogy csak én kelljek. Észrevétlenül lelki terrorban tartott csupán annyival, hogy elhitette velem, hogy nélküle nem érek semmit.
Az az igazság, hogy mi, nők a világ legbutább lényei vagyunk. Mert jön valami eszeveszett szívkattanás, és bumm, megszüntetünk mindent, ami eddig fontos volt. Mi, nők elhisszük, hogy egy férfi úgy képes szeretni, mint mi. Pedig nem, nem tud. Tud nagyon, minden erejével, de teljesen máshogy. Más a fontossági sorrend, mások az értékek, ami nem baj, egészen addig, amíg mi is képesek vagyunk a józan ész keretein belül gondolkozni. Aggyal is, nem csak szívvel.
Hosszú időbe telt, amíg erre rájöttem, és szépen lassan elkezdett felnyílni a szemem. Rájöttem, hogy ő mindent elvett tőlem, a keletkező űrt pedig kitöltötte saját magával, és így megalkotta önnön tükörképet - akit esténként átölelhet. Akkor már tudtam, hogy mi sosem leszünk MI, mert neki csak az számít, hogy legyen otthon mindig valaki, mint egy szobanövény.
Az utolsó csepp a pohárban mégis az volt, amikor azt mondta:
"Ha igazán szeretnél, akkor mindent megbocsátanál."Amikor már több mint egy éve más nővel élt (mert én nem voltam hajlandó oda költözni hozzá, feladni a munkámat és eladni a házamat - érte). Én akkor pedig lefagyva álltam a nappali közepén, és rájöttem, hogy mennyire hülyének néz. Akkor és ott eldöntöttem, hogy ezt nem csinálom tovább. Szerettem, bassza meg, rohadtul szerettem, de abban biztos voltam, hogy ő egy olyan férfi, aki mellé egy báb kell, akitől férfinek érezheti magát. Akiből táplálkozik, akit a saját képére formálhat.Az istent játszó férfi, aki azt hiszi: a nő érte van, és nem mellette. De aki igazán szeret téged, az felemel. Előrevisz, és mindenben támogat. Aki visszahúz, az csak önmagát szereti. Ezt kell felismerni! Szerelem ide, szerelem oda, semmit nem ér, ha elfelejted, hogy ki is vagy, és hova tartasz.



Tuesday, 24 April 2018

A nárcisztikus elengedése nagyon fontos a továbblépéshez



Akkor tudsz csak igazán szeretni ha magadat tiszta szívből szereted. Ha pedig tiszta szívből szereted magadat nem hagyhatod, hogy egy olyan léleknyomorék, mint a nárcisztikus miatt elhibázd azt aki neked lett teremtve. Megérdemled, hogy szeressen az a valaki. Engedd meg magadnak. Engedd el a nárcisztikust. 

Történetem egy nárcisztikussal való találkozásról és a nárcisztikuson való túljutásról



Öt fejezetben
1. fejezet
Egy utcán sétálok. Egy mély lyuk van a járdán. Figyelmen kívül hagyom és beleesem. Fogalmam sincs, hogy hol vagyok és hogyan kerültem oda. A szemem szorosan zárva van, és időbe telik, hogy megszabaduljak tőle.
2. fejezet
Ugyanazon az utcán járok. Egy mély lyuk van a járdán. Látom, de egyébként beleesek. A szemem nyitva van, tudom, hogy hol vagyok, és mégis eltart egy ideig, amíg megszabadulok tőle.
3. fejezet
Ugyanazon az utcán járok. Egy mély lyuk van a járdán. Látom, és még mindig beleesek. Ez olyan, mint egy régi szokás. Látni fogom, de a lehető leghamarabb kijövök belőle mert tudom, hogy a lyukban lenni rossz és nem vezet sehová. 
4. fejezet
Ugyanazon az utcán járok. Egy mély lyuk van a járdán. Tudom, hogy ott van, figyelek rá és átugrom a lyukon.
5. fejezet
Ma újabb utcát veszek. 

Wednesday, 11 April 2018

AMIKOR VÉGE, VÉGE. DE AKKOR MIÉRT A VISSZASZIPPANTÁS (HOOVER)? (fordítás angolról)




Nem a nárcisztikusnak. A nárci számára SOHA nincs vége, ezért szippantanak vissza (HOOVER) újra és újra. (hoovering = a vákuum után nevezték el, vagyis megpróbálja visszaszívni az életébe).  Sok áldozat szeretné tudni, hogy miért csinálja ezt a nárci? Mert hát, a visszaszippantás során elmondja, hogy hiányzol neki, bocsánatot is kér meg minden és még talán azt is mondja, hogy szeret. Valószínű, hogy legalább egyszer visszaengeded de talán többször is. Én többször is. Aztán mégis kiderül, hogy nem változott semmit, ugyan az a dráma és cirkusz és továbbra is visszaél a jóindulatoddal, továbbra is hazudik, manipulálni próbál és/vagy megcsal.  Ezért a visszaszippantásnak a magyarázata egyszerűen nem lehet az oka, hogy szerelemből csinálják. De akor miért teszik?

Először is, mint azt sokan tudják, a nárcisztikus fő célja, hogy mindig legyen erőforrása, és te az vagy. Egy szuper és jó erőforrás  (ha nem a legjobb).  Hé, ha a nárci jó megasról leszarhat, és te még mindig visszaengeded MEGKAPTA.. MEGKAPOTT TÉGED akkor miért ne tenné meg időről időre amikor épp kedve tartja (vagy erőforrás hiánya miatt) vagy unalomból, vagy a jelenlegi erőforrás nem megfelelő, nem mindenben tesz eleget az elvárásainak. Amit a nárcisztikus a legjobban utál, amikor semmit nem jelent neked, amikor közömbös vagy feléje.  Ezért hosszabb vagy rövidebb idő után visszaszippantanak.

Másodszor, a nárcisztikus egy egó és kontrol mániás őrült, ezért visszaszippantani téged az életébe nemsokkal utána, hogy eldobott, hatalmas elismerés az egójának. Vagy ha te dobtad ki, és a 'nem'-ből, 'igent' csinálhat. Elérheti nálad, hogy újra visszafogadd. Hisz ezzel a te beszámíthatóságod is megkérdőjelezheti, azzal, hogy te egyszer kidobtad, semmit nem akartál tőle, majd pár hét vagy hónap után újra vele vagy? Azt is elmondhatja rólad, hogy labilis vagy.  Aztán meg ráadásul, újra irányíthat is, és használhat megint mint erőforrást, legyen az rabszolgának, ágyasnak, takarítónőnek, szakácsnak vagy a pénzed.  Ha ingyen hozná a teszkó minden nap a kaját te nem használnád ki? Igaz összetöri az álmaidat, vágyaidat és a személyiségedet, de a nárci inkább azt gondolja, 'Mennyire tök jó ez?'

Harmadszor, a nárcisztikus imádja ha megalázhat és manipulálhat, és ha vissza tud szippantani, fejben jól összezavar, esetleg még egy háromszögelést is létrehoz (triangulate) az új erőforrással vagy bármilyen más nővel.  De mivel te ebben a pillanatban annyira boldog, reménykedő vagy és fel vagy bátorodva, mert hát most minden más lesz, eközben a nárcisztikus viszont puszta boldogságban fürdik azzal a tudattal, hogy nemsokára megint darabokra szedhet. 

Negyedszer, mert minden amit eddig mondtál a nárcisztikusról hazugságnak fog tűnni. Ugyanis amikor a barátaid vagy rokonaid megkérdezik miért mentél vissza hozzá ekkor te már valójában véded a nárcit, megsemmisítvén a szavahihetőséged és lehetővé téve, hogy a nárci ezek után őrültnek és instabilnak hívjon mások előtt, azaz mások előtt az áldozat szerepét játszhatja el.

Veszélyes vagy a nárcisztikus én-képére nézve ezért a visszaszippantás ráadásul még semlegesíti is ezt a fenyegetettséget.

Aztán ott van a zsarolási tényező. Az áldozatoknak mindig kell gondolniuk arra is, hogy ha elutasítják a visszaszippantást és teljesen hátat fordítanak a nárcisztikusnak, a N tönkre fogja tenni az áldozat jó hírnevét azokkal a titkokkal amiket a nárci most már tud. Így hazugságokkal kifordítva az igaszságot elszigeteli az áldozatot megakadályozava őket hogy bármiféle külső támogatást kapjanak.

Amit mások, kívül álló emberek nem értenek, hogy a szakítás egy nárcisztikussal egyáltalán nem hasonlítható össze egy nem nárcisztikus személytől való szakítással. Az is elég nehéz, de ez olyan, mintha egy hurrikán közepén állnánk ahol teljes a pusztítás. A szakítások egy végét és nemsokára a kezdetét jelentik valaminek, de egy nárcisztikus viszonyból való kilábalás rendkívül nehéz és sokáig tart.

Jó akaró barátok, akik csak azt akarják, hogy ne foglalkozz vele, magukban is problémák. Megjártad a poklok poklát de még most a barátokkal is foglalkozni kell akik azt mondják neked, hogy ne menj vissza a nárcihoz még másik pedig azt mondják, hogy micsoda jó parti ez a nárci. Véget nem érő dráma, és bingó, jön a visszaszippantás. 

Ezért nagyon fontos, hogy megtanuljunk határokat szabni amelynek egyik formája a 'no contact' (semmiféle kapcsolattartás) a nárcisztikussal, tehát semmi 'a nárci facebook oldalának ellenőrizgetése, e mailek és sms-ek olvasása, vagy képek nézegetése stb'.  Ha van közös gyerek a nárcisztikussal vannak jó cikkek amik a minimális kapcsolattartásról írnak. 

Erős határok nélkül és semmi vagy minimális kapcsolat bevezetése nélkül, a nárcisztikus továbbra is képes lesz manipiulálni, kihasználni és visszaélni veled. 

A felépülés a teljes 'no contact' betartásával kezdődik, aztán hagyj időt magadnak de jó sok időt. Felfogsz épülni és megint boldog és teljes életet leszel képes élni, úgy mint sokan közülünk. 







Wednesday, 14 March 2018

Ez az igazság a nárcisztikus emberről

A nárcisztikus ember képtelen rá, hogy egy másik emberi lényt szeressen, mindössze csupán azt képes szeretni, ahogy te hozzá viszonyulsz.  Szereti a rajongásod, az odaadásod, hogy áldozatokat hozol érte.  Az egyetlen, amivel foglalkozik, az az, amit ő akar, ami az ő célja.  Te mindig másodalagos leszel, bármit is mond, és sosem fogják érdekleni igazán a vágyaid.  Ő egyedül azt akarja, hogy mindig ott legyél neki, amikor szüksége van rád, tápláld az egóját, simogasd a hiúságát és körülrajongd őt. 

A nárci az nárci, és menthetetlen.  Nem fog megváltozni.  Sőt korral még rosszabb lesz, hisz elveszíti shármját és fizikálisan megöregszik és a nárci jellemvonások erősödni fognak. Ennek felismerése után, egyetlen kiút van. Ne kelljen a nárci társasága, ne akarjunk egy nárcinak megfelelni, de legfőképpen ne akarjuk megmenteni.  Magyarul zárjuk ki az életünkből mert csak tönkretesz minket, normálisakat!

A mi felelősségünk, hogy megtaláljuk a saját boldogságunkat és boldogulásunkat. 

Thursday, 8 March 2018

"Saját maga tetszik neki kettőtökben". A kép összeállt


"Jó ember csak jó embert szerethet..."

Miután a nárcisztikus személyiség zavarral rendelkező férfi kitanulta áldozatát tehát tudja,hogy az áldozat jó és látja az emberek áldozathoz való viszonyát, látja azt, hogy mindenki értékeli és szereti az áldozatot, tehát az áldozat egy jó ember és a nárcisztikus szerint jó ember csak jó embert szerethet.  És mivel az áldozat nincs tisztában azzal, hogy nárcisztikus személyiséggel áll szemben és ekkora az áldozat (mondanom sem kell, hogy az áldozatnak már 'késő', hisz teljes mértekben szereti a nárcisztikust) mély érzelmeket táplál a nárcisztikus férfi iránt ,a nárcisztikus férfi tutira veszi, hogy ő egy jó ember. Így, amíg az áldozat isteníti, szolgálja  követi és egyet ért vele, és amíg az áldozat a nárcisztikust, torz értékrendje szerint szereti, addig a nárcisztikus férfi is szereti saját magát, hiszen azt hiszi magáról, hogy ő egy jó és szerethető ember. Közben pedig nem így van. 

Aztán egy idő után, amik lehetnek hónapok vagy évek (hosszú évek is akár) a nárcisztikus álarca leesik, mert a nárcisztikus személyiség zavarral rendelkező férfi vagy ráun vagy belefárad a szerepjátszásba, vagy talál egy másik áldozatot aki még jobban isteníti és hasznos lehet a nárcisztikus számára. De vannak olyan esetek is, amikor az áldozatnak tűnik fel a nárcisztikus személyiség zavarral rendelkező férfi kétes viselkedése és az áldozat elkezd utána kutatni, utána nézni, hogy válaszokat kapjon.  Amikor az áldozat rájön, hogy kivel áll szemben vagy mert belefárad  a folytonos 'adásba' az áldozat 'visszavesz'. Az áldozat ekkor már nem isteníti és nem ért egyet a nárcisztikussal, netán önálló véleménye kezd lenni ami eltér a nárcisztikus személyiség zavarba szenvedő férfiétól.  Igy a nárcisztikus kevesebb energiát tud az áldozatától nyerni, igy az áldozat 'haszontalanná' válik számára. 


"A nárcisztikus egyenrangú emberi kapcsolatot nem ismer..."


Egy másik lehetőség az amikor az áldozat annyira ,,jó" vagy, sikeres, okos és elismert, hogy túl ijesztő és írígyelt lesz a nárcisztikus személyiség zavarral rendelkező férfi számára és mivel a nárcisztikus egyenrangú emberi kapcsolatot nem ismer, ezért ilyen nem létezik a számára.  Megijed.  Hisz ha az áldozat ,,több" vagy, jobb mint a nárcisztikus akkor a nárcisztikus azt gondolja, hogy az áldozat így uralkodni akar és uralkodni fog rajta.  Ezt viszont a nárcisztikus nem engedheti, ezért a megsemisités, a teljes lealázás, eltiprás, az ego és önszeretet eltörlése lesz az egyetlen út a nárcisztikus tökéletessgének fenntarzásához.  Az áldozat 'veszélyessé' válik, ellenség lesz,  az ellenséget pedig le kell győzni és meg kell semmisíteni.

Az áldozat számára nagyon nehéz az elszakadás, hisz beleszeretett a nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező férfiba. De minden esetben el kell szakadni mind fizikailag és mind érzelmileg a nárcisztikustól és a 'no kontakt' alkalmazását minél hamarabb elkezdeni.  Ez az egyetlen esély, hogy az áldozat a történtek megértése és feldolgozás után, teljes és boldog párkapcsolati életet élhessen.